Dömötör István

Tündértó

Rég volt, 1900 tavasza
A Rába magas vize a gátat nyomta.
Erő győzött! A Rábaköz úszott
Ez a Hanságon is nyomot hagyott.

A múlt emlékezik nagypéntek napjára
És a víz nagy morajára.
Elsöpörte a Kanális gátját,
Létrehozva Kóny feneketlen tavát!

E víz megpihent a nagy gödörbe',
Rétet, erdőt építve körébe.
Így keletkezett a Tündérek tava.
Néha mért lelsz haragra?

Nem szereted az itt lakót,
Hogy belőle szeded az áldozatot?

Dömötör István 1943-ban született Kónyban. Tősgyökeres, de fiatalkorától Győrben él. Nyugdíjas korában kezdett verseket írni.

Válasz

Tavaink régen és most:

FAGGYAS tó: A Kisutcán volt, ott, ahol ma a Patkó csárda áll. A csárda vélhetőleg onnan kapta a nevét, hogy a helyén kovácsműhely volt. Mellette - a mélyedés ma is megvan, - egy bűbájos tavacska "élt", a partján fűzfa. Ötven éve, gyerekoromban, még gyönyörködtünk benne. A kovácsműhely utolsó gazdája: néhai Takács Géza bácsi kovácsmester.

SÍRTÓ: Az Újfaluban, a kápolna mellett volt. Jóval nagyobb, mint a Faggyas tó. Partján fűzfák álltak. Télen, befagyva a gyerekek csuszkoráló helye, nyáron jókat lehetett futkározni körülötte. Szép volt.

FŐDVÍTEL: Egy részén ma is tavacska van. A régi Vásártér, később focipálya, ma zöld terület - mellett.

KERÉK TÓ: Ma is ezt a nevet viseli, csak éppen egy kis részén van mesterséges tó. Régen a mai "bölcsődétől" egészen a vasútig húzódott. Ahol ma házak vannak, ott még száraz időben sem lehetett járkálni, ha meg esett, egy gyereknek "nyakig" ért a víz. Az államosítás előtt Aller Géza bácsié tulajdona.
Szép volt! Ami a régi időkből megmaradt, az a békák "kardala".

BÁNYA TÓ: A Soproni utca végén, ahol az ipari épületek állnak, ha ott megyünk hátrafele, elérünk a 85- -ösig, na ott volt. A valamikori Kónyi Télgagyárnak szedték onnan az alapanyagot. Az ötvenes évek elején, közepén, különösen a fiúk, szerettek ott fürödni. A 85-ös akkori forgalmára jellemző, hogy szárítkozni a betonra feküdtek.

Válasz

Daniella, gratulálunk a nagyszerű történethez. A Tököstó valamikori szépsége valóban hercegkisasszonyos"
volt.
Te is tagja vagy a Klubnak, ezért dupla öröm, hogy olvashatjuk az írásodat. Arra biztatlak, tedd föl más történeteidet is az oldalra.
Sajnos egy kicsit le kellet rövidíteni, mert nem fért volna be egy részbe.
Piri néni

Válasz

Dénes Daniella írta a következő mesét a Tököstó- ról. Mivel ez a történet is a Barangolás a kónyi Hanyban c. kiadványban jelent meg, úgy gondoltam, ebbe a fórumba kerüljön.
-részletek-

Egyszer hallottam egy furcsa történetet. Egy kónyi tóról szólt, ami nem volt mindig tó, hanem eleinte egy óriási, nagy mocsár. Tökök nőttek ott, s apró manócskák. Hogy kerültek oda? Elmesélem...
Ősszel, amikor a parasztok a földeken szántottak nagyon meggyűlt a bajuk a tökökkel. Az ekére mindig rágabalyodott a tök szára, ami nem kívánt vendég volt a földjeiken. Egyszer egy nap, egy parasztfiúcska elment az apjával szántani.. .. Az apa mérgében elhajított egy termetes tököt. A fiúcska felvette, és abban a szent pillanatban a tök kettéhasadt, és apró manócskák másztak ki belőle.. . Hirtelen egy vékonyka hang szólalt meg:
- Ó mit tettél? Összetörted a házikónkat! - mondta szomorúan az egyik manócska..
..- Ne haragudj, nem akartalak bántani, csak nagyon megijedtem, ezért dobtam el a tököt! Hogyan tehetném ezt jóvá?
- Szedd össze az összes tököt, ami a földeteken van és vidd őket mocsárba!
A fú felállt, és tejesítette a manócska kérését. Amikor végzett vele és az összes tök a mocsárban volt, az ég elsötétült,.. ..Nagy vihar kerekedett másodpercek alatt, villámlott mindenütt, még a nagy, öreg tölgybe is belevágott, ami a mocsár szélén állt, majd hirtelen eltűnt minden, a vihar, a villámlás, a mennydörgés. Az összes tök meghasadt, apró manócskák bújtak elő belőlük, akik megrázták magukat, és emberré változtak. A mocsár közepén lévő tökből pedig egy gyönyörű szép hercegkisasszony bújt elő.
- Megtörted a varázslatot! A mocsár gonosz boszorkánya varázsolt el minket! - kiáltott fel a hercegnő, odasétált a fiúhoz és boldogan megölelte.. .. Ekkor a hercegkisasszony a hajából egy virágot vett ki és belehajította a mocsárba, majd a fény közepette a mocsár kristálytiszta vízzé változott. Ezután a lány a hajából egy tincset húzott ki, és a fiúhoz fordult:
-Itt ez a hajtincs, fújd meg kétszer, kívánj valamit, teljesülni fog! De vigyázz, csak egyszer kívánhatsz!
A fiú becsukta a szemét, és azt kívánta, bárcsak elvehetné a hercegkisasszonyt feleségül.. .. Mikor a fiú a szemét kinyitotta, meglepődött ám! A hercegkisasszony gyönyörű menyasszonyi ruhában volt, maga pedig egy fess esküvői öltönyben. Körülöttük a manócskákból lett emberkék vígan tapsoltak. Szólt a muzsika,.. .. Ettek, ittak, mulatoztak a vendégek. Világraszóló lakodalom lett. Majd egy hatalmas tökhintó gurult a mulatozók közé, amit nyolc gyönyörű paripa húzott. Elvitte a hercegkisasszonyt és a párját a parasztfiú szüleihez.. ..sok boldogságot kívántak és elengedték őket útjukra. Egyenest a Tököstó aljára vitték őket a paripák. Ma is ott élnének, ha azóta ki nem apadt volna a tó. Talán még a tökhintó és a paripák nyoma most is látszik.

Válasz

Kedves Kónyi Tündérlányok!
Nagyon színes a fantáziátok .gazdag a szókincsetek, élvezettel olvastam meséiteket a Tündértó-ról.
A vízi világ a hanyi lápvilág mindig is titokzatos, rejtelmes, sokféle legenda mese fűződik hozzá elég sok helyen lakják tündérek.
A megye jeles néprajzkutatója dr Timaffy László is gyűjtött történeteket a szigetközi tavak tündéreiről.
Kónyi kötődése is volt, a felesége kónyi származású , itt volt óvónő,az 1940-es években. Csányi Babi ,a Csányi tanítócsalád lánya.

Válasz

Dorina, Liza meséitek nagyon szépek. Gratulálok.
Nekünk felnőtteknek, Ti vagytok a "Tündérkéink".
Piri néni

Válasz

Huszár Liza 3. osztály

A Tündértó története

A régi időkben az emberek és a tündérek még nagy barátságban éltek. A tündérek minden délben a tó tükrén táncolták el gyönyörű táncukat és a féltve őrzött varázs buborékukkal labdáztak. Élt a faluban egy gazdag kereskedő, aki szerette volna megszerezni a csodálatos buborékot. Egy alkalommal elbújt a tó melletti sűrű bokrok mögé. Amikor a tündérek nem figyeltek, ellopta a csodagömböt. Nagyon megijedtek a tündérek és leúsztak a tó mélyére. Azóta sem látták őket. Bár az emberek azt suttogják,hogy amikor a hold kerek, feljönnek a víz tetejére és siratják elveszett kincsüket.
Azóta hívják ezt a tavat Tündértónak.

Válasz

Nagy Dorina 3. osztály

A Tündértó mondája

Volt egyszer egy szegény ember, annak hét gyermeke. A hét gyermek közül a legkisebbet Pankának hívták. A kislány mindig arról álmodozott, hogy láthasson egy tündért. Úgy gondolta, hogy a tündért a legkedvesebb tavánál találja meg, ezért minden nap ott ücsörgött a partján. Egyszer furcsa kacagásra lett figyelmes. Megijedt és elbújt a bokor tövében. Lám csak, egy tündér kukucskált ki a vízből! Haja olyan, mint az arany, a szeme tengerkék, ruhája pedig a tó hínárjából készült. A kis Panka erre nagyon megörült. Megszólította a tündérlányt és megismerkedtek. A tündér megígértette Pankával, hogy a titkát nem árulja el senkinek.
Ezután Panka minden nap találkozott legjobb barátjával a tündérrel. Felnőtt korában Panka nevezte el a tavat Tündértónak.

Válasz

Tímea, gratulálok ehhez a gyönyörű meséhez. A tündérlány és a fiú azóta is boldogan élnek, többé nem magányosak- ugye Te is így gondolod?
Piri néni

Válasz

Horváth Tímea 6.a.

Mese a Tündértóról

Réges- régen, valamikor ük-öregapáink idejében, mikor még Kóny határában, a vízszagú Hanyban a mostani kaszálók helyén járhatatlan utak, sűrű nádasok, vízben álló erdőségek voltak,állt a nádas szélén egy halászkunyhó. Abban lakott egy fiatal halászlegény.
A legény nagyon szerette a nádast, a vizet, a szép, fehér tündérrózsákat és a magányosságot. Minden napját itt töltötte a tó partján: csodálta a vizet, a természetet. Nem volt senkije, ezért a víznek mondta el örömét, bánatát.
Egy szép, napsütéses reggelen - amikor a vizet bámulta a legény - a vízből csodák csodájára előjött egy gyönyörű szép tündérleány. Szegény halászlegény, azt hitte megbolondult. Nézte a lányt, de egy szót nem tudott szólni.
A tündérlány azonban megszólította:
- Jó halászlegény régóta figyellek. Tudom, hogy szomorú vagy és magányos, ugyanúgy, mint én. Gyere velem!
- De hát hogyan? - motyogta a legény.
- Ne félj! Gyere csak! Leviszlek a víz mélyére, és ott boldogan élünk.
A fiú nem tudta mitévő legyen... De hát a tündérlány olyan gyönyörű volt, és olyan kedvesen hívta.. Hát belegázolt a vízbe a lány után. ... és egy pillanat múlva mindketten eltűntek a tóban...
Talán sohase tudták volna meg a falubeliek, hogy mi történt a legénnyel, ha mindezt nem látta volna az öreg, kicsit bolondos erdőkerülő. Futott az öreg a faluba, hogy elmesélje, mi történt. Az emberek hittek is neki meg nem is. Volt, aki bolondnak nevezte, de volt aki azt mondta, bizony lehet ebben valami...
Azóta sok idő eltelt. A halászlegény és a tündérlány történetéhez ki tett hozzá, ki vett el belőle. De az biztos, hogy a tavat a falubeliek ettől kezdve Tündértónak hívták. Meg azt is hallottam, hogy sok ifjú legény kijárt és kijár a tóhoz, és reménykednek, hogy a tündérlány újra megjelenik.

Barangolás a kónyi Hanyban

Válasz