Szeretettel köszöntelek a Kóny klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Kóny klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Kóny klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Kóny klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Kóny klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Kóny klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Kóny klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Kóny klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezt a témát Enzsöl Imréné Aller Piroska indította 12 éve
"....Ezért köszönöm neki, és még sok-sok mindenkinek, barátnak, ellenségnek egyaránt, hogy segített azzá lenni, aki vagyok. Emberré. Mert:
"Ember vagyok, ki csöndben érkezik,
Él, sír, nevet, meghal, vétkezik,
Néha jól lakik, máskor éhezik,
És hallgatag felel, ha kérdezik."
Részlet Gábor vallomásából, ami első verseskötete, A MÁR MAJDNEM OTT hátoldalán olvasható.
Hozzászólások eddig: 6
Enzsöl Imréné Aller Piroska üzente 11 éve
Ketten a Végtelenben
Túl a világ peremén
Ketten állunk: te meg én!
Szívünk helyén rózsatő.
Szirmot hajt a téridő
S virágzik a Végtelen.
Lángra lobban hirtelen
Barna erdő: két szemed.
nem kell semmit értened!
Hidd el, én sem értem ezt.
Lassan minden égni kezd,
S könnyű füstként gomolyog
Halhatatlan mosolyod.
Jakab Imréné üzente 11 éve
Jakab Imréné üzente 11 éve
Enzsöl Imréné Aller Piroska üzente 11 éve
Ne keress!
Hiába keresel, s kereslek,
Szívedben sok már a felesleg.
A múltad itt áll most hegyekben,
S az élet néha oly kegyetlen!
Mert nyoma sincs mára a parázsnak,
Széthullott régen a varázslat.
Emlékszem: a mindent ígérted,
S most mi vagy? Arctalan kísértet.
Bolyongó, álmaim mérgező.
Lelked az egykor volt szép mező
Már csak egy sivatag, kiszáradt.
Haldokló csücske a világnak.
Hogy lettél ilyenné? Nem értem.
A csoda, mit egykor reméltem,
Semmi lett. Menj, útnak eresztlek!
Ne keress! Én sem kereslek!
Enzsöl Imréné Aller Piroska üzente 12 éve
Kora reggeli varázslat
Valami tiszta, földöntúli maszkot
Szőtt arcodra a felkelő nap fénye,
S hallottam, ahogy beleolvad hangod
Annak éteren áttörő tüzébe.
Tested illanó olaját sodorta,
Söpörte felém a nap szele lágyan.
Míg kezed hűvösen derengő foltja
Felolvadt lényed fényes oldatában.
Én csak néztelek, és hallgattam tompán
Koppanó szívemnek fáradt ritmusát.
Bágyadtan hagytam, hogy egy vak oroszlán
Marcangolja szét könnyű rostú húsát.
Enzsöl Imréné Aller Piroska üzente 12 éve
Győri alkony
A város másik ruháját vette
Magára, azt a szebb, tisztábbikat.
Hajam megrezdült, ahogy felette
Szellő futott át, könnyed légpatak.
Meleg volt. Megcsikordult talpam alatt
Egy kavics, mikor átvágtam a parkon.
Közben néztem: a rügyező ágakat
Hogy öltözteti bársonyba az alkony.
A szürke házfalak is irigykedve
Lesték a lengedező fákat itt.
Amíg a kis kavics el nem nyelte
A vakolatok poros árnyait.
Kovácsné Terézia 2 napja új képet töltött fel:
Kovácsné Terézia 1 hete új képet töltött fel:
Kovácsné Terézia 2 hete új képet töltött fel:
Kovácsné Terézia 3 hete új képet töltött fel:
Kovácsné Terézia 4 hete új képet töltött fel:
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Új hozzászólás