A Fórumba eddig bekerült versek, dalok a nemrég súlyos betegségben elhunyt, 1951. szept. 24-én született Horváth Sanyi hagyatékából valók.

Válasz

katonanóták 2. rész

Mikor kezdtem leszerelni..

Mikor kezdtem leszerelni, a puskám volt az első.
Sírt a kopasz, hullt a könnye, mint a záporeső.
Ne sírj kopasz, ne sírj, letelik a katonaidőd,
Nékem is volt, de már letelt az a két esztendő.


Isten véled töltény táska, szurony meg a puska.
Már én többet nem pucollak, egyen meg a vakrozsda.
Sapkám félre vágom, vigyázzba sem állok,
Odahaza várnak rám a kemény mellű szűz lányok.

Isten véled...

Isten véled Pécs városi kaszárnya,
Én már többet nem fekszem a vaságyba,
Elbúcsúzom fűtől, fától a vaságytól,
Utoljára százados úr magától.

Százados úr hívat az irodába,
Maradjál benn édes fiam továbbra,
Három csillag lesz a válladra varrva, de rávarrva,
Egész század hallgat majd a szavadra.

Százados úr köszönöm a jóságát,
Adja másnak azt a három csillagját,
Van énnékem odahaza kökényszemű galambom,
Annak a két szeme az én csillagom.

Százados úr álljon ki a jobbszárnyra,
Kísérjen ki minket az állomásra,
Mert már értünk jön a vonat sebesen, de sebesen,
Ti meg pécsi lányok sírjatok keservesen.

Szépen szól..

Szépen szól a fülemüle hajnalba',
Öreg baka az ágyába hallgatja,
Olyan szépen mondja ott egy kislánynak,
Légy az enyém, majd meghalok utánad.

Szépen szól a fülemüle hajnalba',
Százados úr az ágyában hallgatja,
Kelj fel baka szerelvényed pucold ki,
Reggel hét órára ki kell vonulni.

Kivonulunk a laktanya elébe,
Százados úr áll a szakasz elébe,
Büszkén mondja jó fiaim előre,
Szombat este nem mentek kimenőre.

Szépen szól a fülemüle hajnalban,
Barna kislány az ágyában hallgatja,
Kelj fel kislány, söpörd ki a szobádat,
Engedd be a leszerelő babádat.

Válasz

Katonanóták 1. rész

Ez a vonat...

Ez a vonat most van indulóba',
Az eleje fel van virágozva,
Az eleje sárgára,
Leszerelő öreg baka számára,
Megyünk haza végleges szabadságra.

Be van az én zubbony zsebem varrva,
Barna kislány mit keresel abba'?
Benne van a zsoldkönyvem,
Meg a leszerelő levelem,
Már ezután barna kislány a kedvesem.

Már ezután...

Már ezután úgy élem világom,
Kis kalapom a jobb szememre vágom,
Jobb szememről a bal szememre vágom,
Csak a leszerelő kis könyvemet várom.

Az én rózsám karjai...

Az én rózsám karjai, karjai,
Nem akarnak hajlani levelet írni,
Meg kell annak hajlani levelet írni,
Ha meg akar ölelni, csókolni.

Az én rózsám rózsaszín szoknyája,
Megakadt a harmat annak az aljába,
Szedd le rózsám róla sej azt a harmatot,
Bús szívemről a 24 hónapot.

A mecseki fenyves erdő..

A mecseki fenyves erdő aljába',
Oda van a kicsi tanyám csinálva.
Jöjj el hozzám édes rózsám,
Nézd meg az én kicsi tanyám,
A mecseki fenyves erdő aljába'.

Öreg baka búcsúzik a századtól,
előveszi harci sípját, belé fúj,
Olyan szépen szól a sípja,
A századját visszasírja,
A mecseki fenyves erdő aljába'.

Öreg baka búcsúzik a századtól,
Leadja a szerelvényét s elindul,
Isten véled édes pajtás,
Látjuk-e még viszont egymást?
A mecseki fenyves erdő aljába'.

Válasz

Emlék édesanyámnak

Levelet írok édesanyám néked,
Lásd kezem írását, él még gyermeked.
Messze elkerültem, de soha ne fájjon,
Hazajár a lelkem csendes éjszakákon.

Lelkem érzi, sírsz még édesanyám,
Érzem a könnyed álmatlan éjszakán.
Tudom engem lassan elfelejtenek,
Gondolatban talán már el is temettek.
Ne feledjétek, nem haltam meg, élek.

Eljön az az idő, én is hazatérek,
Belépek hozzád, felitatom könnyed.
Beteszem e levelet egy fecske csőrébe,
Vigye jó anyám saját kezébe.


Édesanyámhoz

Édesanyám, ki szenvedtél sokat,
Legtöbbet rossz fiad miatt.
Etettél, itattál, mostál rám sokat,
Beteg ágyamnál virrasztottál sokat.

Felnőtt lett szerető gyermeked,
Ezúton mondok köszönetet neked.
Tudom az élet feláldozása is kevés,
S nékem az élet nélküled oly kevés.

Nemsokára jelentkezik a vetélytárs,
Fiadnak hűséget esküdt élettárs.
Így egyedül maradsz gondolataiddal,
Néha meglátogatlak újszülött fiammal.

Felnő a kedves unoka,
Nemsokára én leszek nagypapa.
Hiába, ez az élet rendje,
ennek így kell történnie.

Emlék édesanyámnak

Oly régen elhozott a füstölgő vonat,
Hidd el, nem átkozom szomorú sorsomat.
Csak ha jön a sötét alkony,
Egy égő könnycsepp áztatja az arcom.

Anyám? kit fiad oly régen elhagyott,
Ma éjszaka az őrszem én vagyok.
Fülembe cseng kis falum harangja,
Oly szépen és halkan, mint édesanyám hangja.

Éjfélkor fegyveremre hajtom bús fejemet,
Egy régi nótát dúdolok csendesen.
Majd elhajtom magamtól a fájó perceket,
Mert fáj a szívem jó anyám teérted.

Édesanyám,ha nincs is otthon a fiad,
Én még élek és a könnyed ne hullasd.
Talán hazamegyek egy borús nap alkonyán,
Biztos a remény, ne sírj drága jó anyám.

Válasz

Emlékvers

Kedves kis kezed kezembe tetted,
Szerelmedet nekem ezzel jelezted.
Jött egy szomorú nap, a bevonulás napja,
Szívedet a bánat csak úgy szorongatta.

Ha majd az egyenruhát a civil váltja fel,
Ha majd a kiképzés helyett a szerelem énekel,
Ha majd egy szép napon hazatérek kedvesem.
Akkor leszek boldog nagyon teveled.

Ha vihar zúg, elhallik messzire,
Ha a szíved fáj, nem hallja senki se.
Légy azé, kit igazán szeretsz,
Mert boldog csak úgy lehetsz.

Nem tudom miért űz a félelem, a vágy,
Talán a szemedben látom szívem csillagát.
E vágy úgy érzem mindent kifejez.
Szeretnék simulni finom kis kebledhez.

Rányomni forró csókom ajkadra,
És füledbe súgni, nem hagylak el soha.


Emlék

Jönnek még a nyári szép éjszakák,
Nyílnak még a májusi orgonák.
A szikla megreped, a szív meghasad,
De a mi szerelmünk örökre megmarad.

Este mikor aludni térek,
Fájó szívvel fényképedre nézek,
Fájó szívem erősen megdobban érted,
A szív, akit szeretsz, távol van tőled.

Válasz

Emlék egy szőke lánynak

Emlékszel? Iskolába jártál te szép szőke lány.
Rád találtam egy vasárnap délután.
Megdobbant a szívem, mikor megláttalak,
Táncra kértelek és úgy csodáltalak.
Tűzpiros ruhád, gyenge kis kezed,
úgy vonzott hozzád, hogy megszerettelek.
Közelebb, közelebb kerültünk egymáshoz,
Mint két édes gyermek anyukájához.
Remegve kérdeztük egymástól: szeretsz?
A válasz annyi volt - igen.
Boldogok voltunk, megértettük egymást.
Teltek a napok, teltek a hetek,
Erősebb lett a vágyam, jobban megszerettelek.
De jött a sárga ősz, amikor minden elhervad,
Fáról a levelek mind a földre hullanak.
Mi is elváltunk egymástól tele reménnyel
Hogy találkozni fogunk idő elteltével.
Azóta is vártam mindig azt a percet,
Mikor két karommal lázasan ölelhetlek.
Ha vársz rám és szeretsz, boldog leszek veled,
Eltelik a két év, elveszlek tégedet,
Boldog házasságban élek én majd veled,
S csak a halál válasz el tőled engemet.

Válasz

Emlék

Fegyveremen írom a levelem
A honvédségtőt néked kedvesem.
Szeretnélek látni, de mivel nem lehet,
A fegyverem tusába írom a nevedet.

Mindig fáj a szívem, ha rád gondolok,
Gondolj majd rám, mert érted is harcolok.
Emlékül csak annyit írok néked,
Mindig legyen boldog a te élted.

Rózsás úton vezessen az élet,
Teljesüljön minden reménységed.
Ki sokszor gondol rád,
Ki téged nem feled,
Emlékül küldi ezt a levelet.

Szép virág a rózsa,
Mégis elhervad,
De a mi szerelmünk örökre megmarad.

Emlék

Csak egy percig voltam szívedre borulva,
Azóta az élet mintha álom volna.
Messze távol tőled szomorú az élet,
Szívem azt dobogja: látni szeretnélek.
Eddig is a szívem csak teérted lángolt,
Felőled álmodom hosszú éjszakákon.
Ezer lány közül is csak téged szeretlek,
Kinek boldogságom örökre ígérem.

Emlék

De nagyon szeretlek, de nagyon imádlak,
Álmaimban mindig magam előtt látlak.
Te vagy a szerelmem, a boldogságom,
Nincs nálad szebb ezen a világon.
Elmondom én néked, hogy nagyon szeretlek,
Bármi is történik, soha nem feledlek.
Rózsás úton vezessen az élet,
Teljesüljön minden reménységed.
Szép szőke lány, légy te mindig boldog,
Ezt kívánja néked ki mindig terád gondol.

Válasz

Könnyeimmel küszködve olvasom e verset,mert gyermek koromba sokat olvasgattam azt a füzetet ami-e sorokat rejti.Szép emlékeket idézek fel.Ma már a gyermekeim olvasgatják ,és most örülnek és büszkék ,hogy az imádott nagypapájuk katonaverseit megismerik a kónyiak!Nagyon szépen köszönöm Piri néninek ,hogy édesapámnak ilyen szép emléket állított!!!!

Válasz

Emlék

Áldott legyen minden ember,
Ki olvassa e verses füzetet.
Van ebbe a füzetbe sok minden beírva,
Valóban elhiszi, ki el is olvassa.
Sok kis vers és nóta,
Más nem is kell a" tütéseknek".
Most is azon jár az eszük,
Melyik lány legyen a kedvesük.
Na de hagyjuk a lányokat,
Olvassuk e kedves sorokat.
Ha végig olvassák, azt mondják:
Szép, szép a "tütés" legénynek,
De még szebb a civil komámnak.


Egy kiskatona karácsonya

Jön a karácsony, most mindenki ünnepel,
Együtt a család, csak én vagyok messze el.
Rátok gondolok karácsony ünnepén,
Géppisztollyal nyakamban őrségben állok én.

Őrségben állok én, vigyázok rátok,
Hogy boldog legyen a Karácsony.
Hópelyhek hullanak fegyverem csövére,
Emlékem maradjon bennetek örökre.

De jó lenne otthon az ünnepen,
Lépteket hallok, megrezzen a kezem.
"Állj, ki vagy!" kiáltás zavarja meg az éj csendjét,
Lövésre kész helyzetbe tartom fegyverem csövét.

"Váltás" szívverésem lassabbá válik,
Átázott testem pihenésre vágyik.
Ezt a verset tovább nem folytatom,
Legyen boldog mindenki e szép napon!

Válasz