A bugyi viseletről épp a facebookon beszélgettünk egy cikk kapcsán.
http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2013/11/24/magyar_lanyok_anno

Egyik hozzászóló említette hogy a lányok asszonyok ún. pisilős pendelyt /alsószoknyaféle/ viseltek. Nekem gyerekkoromból rémlik egy ilyen mondás " Kilátszik a pintülöd " Ez lehetett a pendely ? Kerestem a falunyelvben de nem találtam. Mit tudtok erről ?
Jó kis sztorit írtál Piri. A kisszóga is tudta mitül döglik a légy, de gazduram is észnél vót :D

Előzmény

Válasz

Az 1930-es években a kisszolga, a gazda és a felesége répát egyeztek. A gazdasszony mélyre hajolva végezte a munkát. Gazduram észrevette, hogy kisszolga gyakran hátramarad az asszony mögé kerülve, ő is jól lehajolva. Ellenőrizte tüstént, hogy miért is van ez. Visszament a felesége elé, és a következő intelmet mondta neki:

- Margit, ne hajull /hajolj/ ollan /olyan/ méllre /mélyre/, mer' fejedbe megy a vír /vér/!

Ugyanis abban az időben a nők nem hordtak bugyit, és a "mélyre hajolás miatt a kisszolgának teljes "belátása" volt a dazdasszony alsó felébe.




Ugyancsak ezzel a házaspárral esett meg a következő:

A feleség vasárnap szeretett volna elmenni nagy misére / 10-kor kezdődőtt, és kb. délig tartott/. Az ebédet elkészítette, csak a levestészta kifőzését bízta a férjére. Mondta neki, hogy akkor tegye bele a vízbe, ha az forr.
Már jó pár házzal előbbre járt, amikor férjuram torka szakadtából utána kiabált:

- Margit, akkor forr a víz, ha gyün-megy a fazíkba /fazék/?

Válasz

A szaladost, más szóval a csiripiszlit a régi időkben kemencében sütötték kör alakú cseréptepsüben. Természetesen egy egész kemencényi adag nem volt kis mennyiség. / A szaladosról tudni kell, hogy nagyobb mennyiségben fogyasztva tisztességes hasmenést csinál: innen a neve./
Az Újfaluban történt az eset az 1940-es években. A háznép jól belakmározott a frissen kisült finomságból. Kettőt közülük a különösen meghajtott.
Az udvari árnyékszék /WC/ környékén a következő párbeszéd volt hallható:

- Nömös István, az Isten álggyo meg, gyüjjön má ki - könyörgött egy női hang.

Rövid idő elteltével bemehetett. De nem sokáig maradhatott nyugton, mert egy öblös férfihang nem éppen halkan követelte újra a "bebocsájtást" imígyen:

- Vín /vén/ Julcsa gyüjjön má ki a kirelejzumát, mer rádöntöm ezt a klozetot.

Válasz

Parasztember létének mindig meghatározója volt az időjárás.
Volt falunkbeli egyszer így fohászkodott:
- Adj uram esőt a Zabtára, annak is a dombjára, mert a lapja már úgyis úszik.

/Zabta: a Soproni utca végén lévő földterület, ma házak állnak ott./


Barbély Károly, kónyi származású pap /itthon van eltemetve/ Rábaszentmihályon volt plébános. Ő mondta el a következő, vele megesett történetet:

"Tavasz végén nagy szárazság volt, nagy szükség lett volna esőre. Gondoltam, hogy a vallásos szentmihályi nép jő néven veszi, ha mise végén imádkozom hasznos esőért. Meg is tettem. Amikor bementünk a sekrestyébe, azt mondja az egyházfi: - Na öspörös úr most már biztos nem lesz eső, mert örök nyugodalmat kívánt neki.
Ugyanis a mise végén mindig a halottainkért szoktam imádkozni, és megszokásból most is utánamondtam ezt a fohászt."

Válasz

Búcsúlevél

Egy jóhumorú, falunkbéli atyánkfia elhatározta - legalábbis gondolatban - hogy megöngyilkolja magát. Persze esze ágában sem volt megtenni, de a búcsúlevelet megírta, ami így szólt:

Szerbusz világ,
Engen többet nem látsz,
Isten veled Jóska fiam,
Rozi, b... meg az anyád.

/Rozi a felesége volt./

Válasz

Nagyjából így emlékszem, ez lemaradt az előbb

Válasz

A KISE-nek indulója is volt, valahogy így :

Híres Kónyi KISE 11
Hírük nevük rettegett
És győztek mint a fergeteg
Mert f@sz@ gyerekek
Megláthatja bárki
Aki arra rá kiváncsi, hogy
Nem lehet a Kónyiakkal
Nem lehet a kónyiakkal
Kikukoricázni
Mert
Stramm gyerek a kapus
A bekkek csuda jók
Kitünők a csatárok a
Halfok marha jók

Nagyjábó

Válasz

Az 1940-es évek végén, az 50-es évek elején a közel s távol verhetetlen "KISE 11" - ez volt a beceneve a kónyi futballcsapatnak -, lovaskocsival járta a környéket. Velük estek meg a következő történetek.

Czakóházára mentek egy alkalommal. /Természetesen az ottani csapat nem számított ellenfélnek./
A helyi csapatkapitány odament a kónyihoz, és a következő "dörgedelmet " intézte hozzá:
- Ez most barátságos vagy bajnoki mecss lesz-e? Mert, ha bajnoki, akkor durvulunk.

Akkortájt, pláne a kisebb falvak csapatainak nem volt rendes szerelése. / A kónyiak mindig "igazi" mezben játszottak/. Az egyik szomszéd faluba mentek focizni. A meccs elején szinte szédelegtek a pályán a nevetéstől, mert az ellenfél kapusa a következő szerelésben volt: a térdeire, mindkét könyökére hatalmas válltömések voltak madzaggal odakötve, a fején eléggé viseletes motorossapka.

Bizony előfordult, ha vidéken játszottak, az ottani szurkolótábor elég tisztességesen földühödött, hogy a kónyiak "hülyére" verték a csapatukat. Ilyenkor berohantak a pályára, és bizony ütötték-vágták a KISE 11 tagjait- ha el tudták őket kapni. Az egyik kistermetű kónyi játékos is futásnak eredt, úgy gondolta majd a szurkolók között cikázva eléri a biztonságot jelentő ponyvás lovaskocsit.
- Sajnos futás közben egy bakancsos helybeli úgy seggbe rúgott - mesélte a kárvallott - hogy napokig nem tudtam leülni.

Ez is vidéken esett meg:
Abban az időben a pályán tehenek is legelésztek. Nem sokkal a meccs előtt terelték le őket. Az első félidőben az egyik játékos elkiálltotta magát:
- Jóskaaa, meeegy - és rúgta a labdát.
Jóska rövidlátó volt, a labda helyett telibe talált egy friss tehénlepényt.

Válasz

Tehenes

Az1970-es évek második felében történt az eset. Akkortájt sok tehén volt a háztájiban. az Újtelep felől a Keresztutcán át hajtották a gulások a csordát. Akinek legelőre járó tehene volt, időben kikésztette az állatot az utcára, és míg oda nem értek, őrködött rá.
Egy alkalommal az egyik gazda az ajtóban állt. A gulás odakiáltott neki:
- Imre bátyám, min gondúkodik?
Mire a válasz:
- Ejnye, hát te még azt is akarod tunnyi?

Válasz

Egy mai történet.
ŐSZI RÉMMESE
Az ősznek többféle jele is van. A hűvös éjszakák ,a rövidülő nappalok , és sajnos a minap a konyhában szembetalálkoztam egy kis "szürke eminenciással" , ha az ember nincs résen , bebújik a legkisebb résen. BRRR.
Közben a konyhaajtó nyitvamaradt és most találgatjuk hogy a lakás melyik sarkában cincoghat vajon.
Holmi macskák szóba se jöhetnek, pedig lenne néhány jelentkező itt a környéken.

Ugyanis Kormi kutya / a tacskó/ egy svájci gárdistához méltó buzgalommal őrzi a házat, és a cirmos népséggel állandó harcban áll.
A csata kimenetele , döntetlen , mert az unszimpátia kölcsönös és az eb apró termete miatt valószínű önbizalom hiányban szenved ,ezért előfordul, hogy ő húzza a rövidebbet.
Pl egy alkalommal egy nagyobb termetű macska előrohant egy kapu alól, miközben gyanútlanul sétáltunk és egy akkora pofont lezavart neki, hogy szűkölve elrohant. A macska meg ottmaradt a helyszínen győztesen, diadalittasan begörbített háttal.

Kormi eddig a szürkékre is ügyelt, tőlük is védte a házat,sőt így ősz időtájt ajándékképpen egyet -egyet el szokott helyezni a küszöbön már ártalmatlanná téve. -
Most úgy tűnik valami mulasztás terheli a lelkét.

HUHHH!
Épp most találkoztam vele ismét a konyhában ,legalább tudom hogy ott van.Tele az egész ház ragasztós papírokkal.
Nagyon tudnám nélkülözni ezt a hívatlan társbérlőt.....

Válasz