Kell ez a téma, sok a fehér folt a történelmünkben , talán a legtöbb 56- al kapcsolatban. Sokan elmentek akkor az országból is de Kónyból is. Nem tudom pontosan hányan , de biztosan velük szegényebbek lettünk.
56 "élménye " kislányként is nagyszerű volt.
A hírhedt 50 -es évek után, a félelem , a felnőttek félig elhangzott, félig suttogva kiejtett szavai / Gusztit felakasztották/ hallottam egyszer valakitől aki bejött hozzánk,.
Róling Gusztávról volt szó , akinek tudomásom szerint kopjafája van a templom mellett.
Szörnyűséges tragédia volt, később úgy hallottam meg sem halt, meg kellett ismételni a kivégzést , ami még a középkorban sem volt szokás.
Állítólag fegyverrejtegetés volt az indok.
A sok sok tilalomfa után sokan érezték, itt a szabadság.Nem sok mindenre emlékszem ,mert apám "múltja" miatt is a családunk csendben volt ez idő alatt.Nem tudom van e még a faluban valaki, vagy valakik akiktől meg lehetne kérdezni, hogy is volt Kónyban 56 októberében.
Jó lenne autentikus emberektől hallani...
Én egy felvonulásra emlékszem ami a házunk előtt is elvonult,tudom hogy új vezetőt választottak a falu élére, és emlékszem a nov 4-iNagy Imre beszédre és a gyász zenére.

Válasz

Emelkedő nemzet 2. rész

Legközelebb egy hét múlva találkoztam az újra miniszterelnökké vált Nagy Imrével, ugyancsak a Parlamentben. A Szabad Kossuth Rádió rövid életű szerkesztőbizottságának tagjaként "hivatalból" voltam ott, abban az alig félteremnyi szobában, ahonnan délután 2 óra után néhány perccel felhangzott Nagy Imre miniszterelnöl hangja:
- "Magyarország dolgozó népe, munkások, parasztok, értelmiségiek! Hazánkban mind szélesebben kibontakozó forradalom, a demokratikus erők hatalmas megmozdulása válaszút elé állította hazánkat. A nemzeti kormány, a Magyar Dolgozók Pártja elnökségével egyetértésben, a nemzet életében sorsdöntő elhatározásra jutott..."
Majd sorjában Tildy Zoltán, Erdei Frenc, Kádár János lépett a mikrofon elé. A beszédek elhangzás után felhangzott a Szózat, kórussal, és a Himnusz.
Az elkövetkezendő napokban kora reggeltől késő estig Nagy Imre titkárságától mindössze fél emeletnyire készült az akkor legfőbb tömegtájékoztattási feladatokat teljesítő Szabad Kossuth Rádió műsora.
Időnként megjelent Nagy Imre is,vagy mi kísértük el őt, tudósítóként valamelyik küldöttségge lzajló tárgylására.
A sokféle eseményből egyetlenegyet emelek ki.
November 1-jén, a kora délutáni órákban, meglátogattam Németh Lászlót. Közlekedés akkoriban nem lévén, gyalog mentem a Szilágyi Erzsébet fasori lakására. Az író éppen akkor fejezte be Emelkedő nemzet című cikkét, az Irodalmi Újság számára. Elkértem a másodpéldányt, s visszagyalogoltam a Parlamentbe.
Ott bemondó kezébe nyomtam a friss gépiratlapokat, aki délután háromnegyed hatkor olvasta fel a Németh Lászó írást, mely a történelmi napok mindmáig mesteri rögzítésének bizonyult.
Kevéssel este 8 óra előtt Nagy Imre nyilatkozott. A miniszterelnök és a megbízott külügyminiszter kinyilvánította - at ENSZ alapokmánya szellemében - a Magyar Népköztársaság semlegességét.

Válasz

Ma van az 1956-os forradalom- és szabadságharc ünnepe.
Egy - talán kevéssé ismert - cikket szeretnék közreadni ebből az alkalomból, amit egy akkor dolgozó rádióriporter írt.

Emelkedő nemzet 1.rész

Számomra 1956. október 23-a egy nappal előbb, október 22-én kezdődött. Rádióriporterként tudósítottam aPetőfi Kör vezetőségének üléséről, ami félig-meddig félbeszakadt, mert az estébe nyúló egyetemiste gyűlések hírére szétszéledt, s a helyszínre sietett a társaság.
Október 23-án, késő délután bejutottama Parlament épületébe. Ott Mekis József minisztereelnök-helyettes szobájában gyűlt össze jónéhány ember, akik eladdig idegenek,írók, újságírók és másfajta foglalkozásbeliek.
A telefon szinte szünet nélkül csengett. A rádióból újólag jelentkeztek, a lezárz kapuk mögül, segítséget kérve. Mekis, miközben megnyugtatta őket, közölte azt is, nincs kiadva tűzparancs az ostromlók ellen!
Majd hozzám fordult - a hívatlan vendégek közül csak engem ismert. Annak idején, még a Hoffherr-gyári főbizalmikorában készítettem vele az első beszélgetést a rádiónak. Talán magát is megnyugtatva így szólt:
- Nem baj Áron, kiszaladt a dugó az üvegből, majd visszanyomjuk...
Kevéssel később megérkezett Nagy Imre, néhány hű társának kíséretében. Nyilvánvalóvá vált, neki kell beszélni a százezres tömeghez!
Míg félrevonult, mondanivalójának összegzésére, igyekeztem a rádió műsorrészlegével összeköttetést teremteni. A József távbeszélő kötponton keresztül sikerült a kapcsolás. A rádió elnökasszonya, Benke Valéria nem talált más megoldást, minthogy telefonon közvetítsem, lehetőleg szóról szóra az elhangzó Nagy Imre beszédet, amit azután gyorsírásban rögzít egy gyors- és gépírónő.
Így történt.
Nagy Imre kilépett az erkélyre. Előtte a sűrű, sötét tömeg, mivel a világítást megszüntetteé a Kossuth Lajos téren /hátha erre a figyelmeztetésre hazamennek vacsorázni a népek .../
Senki nem mozdult. Előkerült a táskákból, zsebekből az aznapi Szabad Nép meg a többi újság. Meggyujtották azokat. Alkalmi fáklyként ezek a rövid fényű tüzek égtek szerte a tüntetők kezében.
Nagy Imre megszólalt:
- Kedves elvtársak...
A tömeg felzúgott, aszobában mi is hallottuk a morajlását.
- Nem vagyunk mi elvtársak...
Így kezdődőtt október 23-a a Parlamentnél.

Válasz