Nagyszombat reggel indultam a boltba. A kosaramba beleraktam a „szemetet”, mivel néhány hete nálunk is elindult a szelektív hulladékgyűjtés. A hulladékudvar a bolt felé található, így útközben megszabadultam a terhemtől.
A boltban elég sokan voltak, elbeszélgettünk a falubeliekkel sorban állás közben. A pénztárnál döbbentem rá, hogy az - előző este a férjemtől kapott – ebédcsekk eltűnt. Rögtön agyamba villant: Biztos kidobtam a papírral együtt. Vásárlás után rohantam a hulladékudvarba. Az általam bedobott papírcsomag ott terpeszkedett a nagykuka alján. Lányomat hívtam segítségül, hogy valahogyan kotorjuk ki onnan a paksamétát. Sajnos a papírkupac minden igyekezetünk ellenére egyre lejjebb ereszkedett, pedig még gereblyével is piszkáltuk. Hosszas küzdelem után végül feladtuk. Csak az az egy dolog vigasztalt bennünket, hátha valaki olyan találja meg, akinek nagy szüksége van rá. Máskülönben kidobtam –nem az ablakon, hanem a kukába- több ezer forintot. Mivel nálunk volt a gereblye, gyorsan elkerekeztünk a temetőbe, hogy megigazítsuk egy kicsit rokonaink sírját. A temetőkapu előtt a lányom majdnem elvágódott, mert a lába beleakadt a gereblyébe. Pedig Krisztina nem is ügyetlen, hanem egy talpraesett falusi lány, de most valahogyan a nagy sietségben mégis rosszul fogta meg a szerszámot.
Lám, mégis csak szerencsénk volt ezen a napon, hiszen nem történt nagyobb baj.

Válasz

Holnap húsvét hétfő.
Vigyázat nehogy így járjon valaki mint az alábbi kedvenc székely locsolóversben:

Húsvéti sört ittam,
nyuszikákot láttam:
lilák voltak s ződek,
kölnivízért bőgtek.

Húsvéti bort ittam,
tojáskákot láttam:
lilák voltak s ződök,
a nyulak szarták őköt.

Pálinkát es ittam,
Jézuskákot láttam:
lilák voltak s ződek,
nyulat reggeliztek.

Álgokálmint ettem,
fogadalmat tettem:
nem iszok egy kortyot se
még húsvétkor se, sohase.

Válasz

Régi böjti eledelek:
Az őrségi reformátusok nagypéntek reggelén forralt tejet fogyasztottak kenyérrel. Az ebéd sokféle lehetett: babgánica, főtt aszalt szilva és alma az édes főzőlével együtt, vagy aszaltszilva-leves, tejfölös bab, gánica mákkal, tejjel, szárazbab tökmagolajjal és hagymával, mézeslaska, tejfölös szilva. A Tápió menti protestánsok nagypéntek délben rántottlevest és kifőtt tésztát, vacsorára tejet, aludtejet, túrót fogyasztottak. A rábaközben a tojásos, tejes ételek és a tésztafélék mellett vadsóskát, gombát is gyakran főztek. Zöldcsütörtökön vagy nagycsütörtökön a legtöbb rábaközi és szigetközi családban valamilyen zöldfőzeléket ettek tojás feltéttel. Nagypénteken a kapuváriak lencsét főztek, hogy sok pénzük legyen. Finom böjti vacsora volt még a csírás bab és a szaladós. Országszerte elterjedt böjti étel volt a bableves, tojásleves, rántás nélküli krumplileves, babsaláta, krumplisaláta és a főtt tészták, ezek közül is a mákostészta.

A szaladós-ra emlékszem gyerekkoromból, szinte biztos, hogy ma már nem sütik , lehet hogy a fiatalabb évjárat nem is hallott róla. Finom édesség volt a búzacsírából készült sütemény ./Leánykori nevén csiripiszli :D/
Ma az ú. n reformtáplálkozás egyik alapja a búzacsíra .
Tanulhatnánk elődeinktől, tudásuk a gyakorlaton a tapasztaláson alapult.

Válasz

Részlet nagyanyám, Pozsgai Pálné önéletrajzából

Az élet kapujában 2.rész

Ezalatt a kis Anica leült a kút melletti nagy kőre, és szemét le nem vette a füstölgő kéményről, és várta-várta a gólyát. A kémény erősen füstölt, mert nagyanyám már feltette főni a húsvéti sonkát.
A két gyerek meg boldog ujjongással szaladt hátra a pöttöm kiskutyával. És már azon alkudoztak, hogy mi legyen a neve.
-Kormos az orra, a füle, meg a farka is, legyen Kormos!- tanácsolta Gyula. Jenő beleegyezett, így a kiskutya neve Kormos lett.
Édesapám is megérkezett a bába nénivel. Éppen jókor, mert amikor a termetes gólya néni megvizsgálta édesanyámat, örömmel állapította meg:
- Nincs semmi baj! Fürge lesz a kis vendég, hamarosan megérkezik.
- Öregmama, öregmama! Hamar a vizet, fürösztős teknőt meg a gyerekruhákat!
- Hozom, hozom-felelte nagyanyám. A kis holmik meg az ágyon vannak.
Édesanyám előkészítette már a kis ingecskét, fejkötőt, csíkos vánkost, a rózsás pólyakötőt és a többi kis apróságot. A nagy doboz fenekén ott lapult még a szép díszes keresztelő készlet és a hófehér, csipkés, szalagos hosszúpólya is, de ezek féltve őrzött kincsek voltak, és csak egyetlenegyszer, a keresztelő napján öltöztették bele a kicsinyeket:- Kell majd az apróságnak.
A bába néninek igaza lett. Még egypár kínos, fájdalmas pillanat és én megjelentem az élet kapujában.
- Kislány!- kiáltotta a gólya néni, miután belevisítottam magamat a nagyvilágba.
- Jó torka van, jól tud majd énekelni - tréfálkodott. Azután elintézte a szükséges dolgokat, s a toalett elkészült.
- Gyere, kis húsvéti báránykám! - suttogta édes jó anyám, és boldogan ölelt magához.
Amikor édesapám meghallotta az örömhírt, tréfálkozva így szólt:
- Tudtam, hogy kislány lesz, mert ez már a hatodik gyerek, és még sohasem tévesztettem el a sorrendet:Egy fiú, egy lány. Egy fiú, egy lány.
- Nagy kópé maga, komámuram, nevetett a bába néni.
Bejöttek az apróságok és nagyszüleim is. Nagyanyám ölébe vett és megmutatott kis testvéreimnek. Meg is puszilhatott mindegyik. Jenőnek az volt a kérése, hogy vegyék le fejemről a fejkötőt, úgy sokkal helyesebb leszek. Anica azt kérte, hogy tegyenek a bölcsőbe, mert ringatni szeretne. Egy percre mindkettőjük óhajtása teljesült, de ahogy a kis Géza meglátott az ő bölcsőjében, visítani kezdett:
- Nem a babáé! Enim a bőtő!
- Most már el kell dugni a kisbabát - mondta nagyanyám. - Csak úgy lesz belőle jó gyerek. És már vitt is az ágysarokba. Szememre kék kendőt borított, hogy kék szemem legyen.Ez az óhajtása nem vált valóra.
1895. ápr. 15-én tehát megszaporodott a ház népe velem, akit Erzsébet névre kereszteltek ápr. 21-én, és egy kiskutyával, amely a Kormos nevet kapta.

Válasz

Részlet nagyanyám, Pozsgai Pálné önéletrajzából

Az élet kapujában 1.rész

Életem első napjának reggelén korán talpon volt az egész család. Édesanyám jött-ment a szobában, néha lefeküdt, de az ágyban sem bírta sokáig, nagyon szenvedett szegény. Édesapám elment a bábaasszonyért, aki nemcsak a gólya néni, hanem kersztanyja is volt testvérkéimnek. Nagyapám is beballagott a faluba, a munkásoknak megmondani, hogy édesapámmal csak később tudnak menni, de várjanak rá, s azért az egész napjukat megfizeti majd. Nagyanyám a gyerekeket öltöztette, közben ki-kiszaladt az útra, megnézni, hogy nem jönnek-e már.
A távolból odahallatszott a harangszó. Nagyanyám keresztet vetett magára:-Uram Jézus, nagyszombat van, most kezdődik a júdáspörkölés! Bement s anyámhoz fordulva így fohászkodott: -Csak a jó Isten a mi kis húsvéti báránykánkat szerencsésen megadná! A kis Jenő szeme felcsillant: -Kapunk kisbárányt húsvétra?
-Kis testvérkét kaptok, kis cselédem, de az a kisbaba, amelyik nagyszombat reggelén születik –amikor a Júdást pörkölik-, olyan szelíd lesz, mint a kisbárányka.
-És mért pörkölik a Júdást?
-Mert gonosz volt. Elárulta a Jézuskát. Nagyanyám szavait a kis Gyula kiegészítette:- Eladta 30 ezüstpénzért. Ő már tanulta a hittanban, mert iskolás volt.
A kis kíváncsi tovább kérdezett:- És mit vett a pénzen?
- Mit tudom én- felelte nagyanyám. De ne kérdezgess most annyit! Édesanyátok beteg, ne zavarjátok! Aztán, ha jók lesztek, megnézhetitek a kisbabát. De odakinn se lármázzatok ám, mert megijed a gólya, és a más kéményén dobja be.
Nincs is más kémény, csak a mienk - felelte a tudálékos Jenő. - Van a faluban elég. - Erős madár ám a gólya, messze tud repülni, ugye, öregmama? Utóbbiakat Gyula mondta, aki már nem hitte el a gólyamesét, de nem mutatta a kicsinyek előtt. –Bizony, hogy tud-felelte nagyanyám. - De menjetek már, sok a dolgom.
A három nagyobb gyermek már indult is kifelé, de a kis Géza toporzékolni kezdett: - Nem medet! Nem,nem! Két dundi karját feléje nyújtotta, jelezve, hogy nagyanyám ölébe akar menni.
- Gyere, no, kis madaram! Öreg csontjai megroppantak, amikor ölbe vette a kis vasgyúrót. Orrocskáját megtörölte, és nagyot cuppantott a pufók arcocskájára. Nagyapa ekkor nyitott be a konyhába. - Dobd le azt a vén borjút! Nagy gyerek már, nem ölbe való!
- Hagyd a galambomat, ennek most úgyis lekettyen .Kiszorítják a bölcsőből, és dajkaság se jut neki. Ott lesz a pici.
A kis lurkó szorosan odabújt nagyanyám kebléhez és összevonta szemöldökét. Mindig ilyen haragosan nézett, amikor nagyapám a bajusza alatt mosolyogva heccelte: Dobd le azt a vén borjút!
- Gyere, megmutatom a kiskutyát. Odakint van a gyerekeknél az udvaron.
- Tis tuta?
- Az, kis kutya. S anyámhoz fordulva mondta:- A Bubláéktól hoztam. Agyon akarták ütni szegény párát, mert nem kellett senkinek. Gondoltam, eljátszanak vele a gyerekek, meg el is kel egy jó kutya a háznál. Az anyja is jó házőrző, hát elhoztam. Kivezette Gézát az udvarra, aki a kiskutya említésére szívesen vele ment.

Válasz