A Rábaköz Press 2011. szeptember 14-i számában Szalánczy Zsolt, a Rábaközi Termelői Értékesítő Szövetkezet elnökhelyettese a környék uborkatermesztéséről beszélt.
Elmondta: megpróbálnak minden évben beszámolni az új technológiákról, tájékoztatják a partnereket a lehetőségekről. A háztáji, kiskertes uborkatermesztés a múlté. Annak a Hagyományát ápolni kell, de ma már az ellenőrzött, a követelményeknek, előírásoknak mindenben megfelelő, minél nagyobb ültetvények működnek hatékonyan.

Válasz

A Kisalföld 2011. szept 5-i számában olvashatunk Görcs Imre a kisalföldi Presztizs-díjas Gimex-Hidraulika Kft ügyvezetője és felesége Görcsné dr. Muzsai Viktória egyetemi docens szülőfalujuk, Kóny történetének kutatására felajánlott egymillió forintos magánadományáról.
Imre elmondta az újságírónak, hogy úgy gondolta, itt az ideje hogy a falumúzeumban bemutatandó helytörténeti anyag, a falutörténet összegyűjtését , felkutatását is támogassa valaki. Azóta többen jelezték, hogy örülnek a felajánlásunknak - mondta Imre - és szeretnének csatlakozni ahhoz. Az adomány bankszámlája nyitott, ezzel is - feleségével együtt - szeretné arra bátorítani a kónyiakat és az elszármazottakat, hogy minél többen járuljanak hozzá, akár jelképes összeggel is, ennek a nemes ügynek a támogatásához.

Válasz

Dezamits Géza kónyi születésű, ízig-vérig kereskedő, vall a hivatásáról a Kisalföld 2011. szept. 5-i számában.

Géza alig volt húsz éves, amikor a kereskedelmet választotta 1972-ben. A szolgáltató szektornak sajátos varázsa volt akkoriban. Hiánygazdaságban megtenni mindent a vevőkért nem kis feladatnak, izgalmas kihívásnak ígérkezett. Első munkahelye a Győri ÁFÉSZ volt. Ez a szövetkezet akkor az ország legnagyobb fogyasztási szövetkezete volt. A Herlicska István által vezetett cég jó terep volt ahhoz, hogy mindent megismerjen a kereskedelemből. A szövetkezet foglalkozott kiskereskedelemmel, vendéglátással és termeléssel. Napról napra egyre mélyebb lett a kapcsolat Géza és a kereskedelem, a vevők kiszolgálása között. Elhivatottsága és tudása alapján hívták meg az Arrabona áruház egyik vezetőjének. 10 évig dolgozott itt. Még több barátot, ismerőst szerzett magának, kialakultak taníthatatlan módszerekkel felépített vevőkapcsolatok is.
Az Arrabona után egy vegyes vállalat ügyvezető igazgatójaként iparcikk, szabadidős tevékenységek termékeinek területén tevékenykedett, majd következett a Kisalföld Füszért C+C raktáráruháza, ahol vezetőként a legnagyobb feladata a forgalom felfuttatása volt. Aztán megjelent az életében egy igazán nagy multi. A Metrónál üzemvezetőként gyakorolhatta mindazt, amit addig megtanult, de kiválóan elsajátított a multinacionális cégek újszerű kereskedelmi tevékenységét is.
Úgy a vállalatvezetés, mint a dolgozók körében elismert, nagy tekintélyt szerzett vezetőként a múlt hónap végén ment nyugdíjba.

Válasz

Isten a hópelyhekben - folytatás 2. rész

Henczel Szabolcs számára a második fontos lírai alkotás, a másik pillér Michael Ende Az álmok ócsapiaca c. verse.
- Olyan alkalmakkor jut eszembe, akkor szoktam idézni, amikor valaki olyantól búcsúzunk, akinek halála értelmetlen volt. Tudom, hogy ezzel a verssel erőt adhatok másoknak is, mert üzenetében az élet értelmét ragadja meg, vagyis arra figyelmeztet, hogy amíg időnk, lehetőségünk van, addig kell értelmesen élni. A sírást, a könnyeket nem arra kell tartogatni, amíg vészharangok konganak felettünk, nem elsiratni kell önmagunkat, hanem igenis vállalni a sorsunkat, a ránk bízott hivatást, a szolgálatot. Ezt a felvállalt önmagunkat kell odaajándékozni másoknak, mert ebben a gesztusban rejtezik az igazi érték. Ezzel az értékkel - a sírás, a könnyek helyett - addig kell bölcsen, bátran és szeretetben bánnunk, amíg az Istentől kapott időnk és erőnk engedi. Reményik verséhez kapcsolódva: ez az idő, a sorsunk, maga az emberi személyiség, önmagunk a legnagyobb érték. A csoda. Ha ezt önzetlenül továbbajándékozzuk, akkor teljes mélységben élhetjük meg hivatásunkat és boldogabbá tehetjük mások és a magunk életét is. Papi és emberi hivatásomban én is könnyek helyett ezzel a boldogsággal akarom odahelyezni magam Isten elé.
A vers útmutatás, iránytű is az embernek. Szabolcs atya szerint egy-egy lírai alkotás megerősít bennünket, ha jó úton haladunk vagy éppen bizonytalanok vagyunk, kiigazít, jó útra térít, ha botorkálunk vagy eltévedünk.
- A vers elsősorban a költőnek jelent útmutatást, mégpedig azzal, hogy megszületik, vagyis hogy a lélek történései szavakba formálódnak. De azáltal, hogy mindannyian ugyanabban a teremtett világban élünk, ugyanannak a világnak a terheit hordozzuk, ugyanazon örömöket éljük át, és ennek a világnak a művész kifejeződése a vers, azáltal tére és időn túl mindannyiunknak útmutatássá válik. A költők hídverők, akik abban segítenek verseikkel, hogy azon a bizonyos úton jó irányba haladjunk: a fény felé. Nagy felelősség ez írónak, olvasónak egyaránt.
- Úgy szeretném, ha minden este jutna idő - a teológiai, egyházjogi olvasmányok mellett - egy-egy versre! Mivel a hivatásom, szolgálatom ehhez a gyönyörű vidékhez, városhoz köt, külön adósságtörlesztésként szeretném megismerni a soproni költőket, szeretném minnél teljesebben felfedezni, bejárni Kerék Imre, Sarkady Sándor, Bősze Balázs költészetét, verstájait. Olyan kortársaim ők, akikkel nemcsak térben és időben, hanem lélekben is közel élünk egymáshoz. Emiatt szeretném minnél előbb az ő világukba beleásni magamat. Részben saját örömömre, részben pedig azért, hogy híveim számára új meg új ablakokat nyithassak, új meg új szépséget, lelki élményt kínáljak, de mondhatnám úgy is, hogy egy jól megválasztott Kerék Imre-, Sarkady Sándor- és Bősze Balázs verssel a hitüket is szeretném erősíteni.

Válasz

Isten a hópelyhekben címmel a Kisalföld Szieszta rovatában Henczel Szabolccsal, - aki Nagycenk plébánosa, a soproni egyetem lelkésze, akinek Kóny a szülőfaluja - olvashatunk interjút, amelyben a versekhez fűződő érzéseiről beszél. A beszélgetést Gülch csaba vetette papírra.
1. rész

- A gimnáziumi évek alatt tudatosodott bennem, hogy bizonyos művekhez, elssősőrban a versekhez meg kell érni. Hiába érettségiztem Pilinszy János költészetéből, hiába olvastam, ismertem műveit, akkor nem ragadott magával, nem épült belém egyetlen sora, egy mondata sem. Később tapasztaltam csak meg azt az élményt, hogy a versek miként segítenek az elmélkedésben. Mert bizony minden vers odaemeli, odarakja lelkünket Isten elé. Nekem ilyen odaemelkedés - mint a hit pillére - az a két vers, amely megismerésük óta sok mindent meghatároz bennem - mesélte Szabolcs atya.

-Még mielőtt ezekről beszélnék, megemlítem, hogy Győrben, a papi szemináriumban is tanultunk irodalmat, tanultunk sok más mellet Mentes Mihályról, a két világháború közötti katolikus költészet egyik jeles képviselőjéről is. Pap és költő volt egy személyben, aki az Úr kincses gazdagságáról, lelkekre ömlő kegyelméről ilyen sorokat írt:"S hogy irígyek, gonoszok meg ne lássák, / Titokban adod magad-áradását./ S míg sajnálnak, milyen koldus vagyok: / Lelkemen fényes koronád ragyog." Megszentelt gondolatok, de ezeknél fontosabb lírai állandóság az életemben, legközelebb áll hozzám Reményik Sándor Csendes csodák címú költeménye. Főképpen azért, mert papi életemben ezeket a csendes csodákat sokszor megtapasztalhatom. Hát nem igazi csoda az, mikor az én kezemben, gyarló szavamra a puszta kenyér Krisztus testévé, az illatos bor pedig a Megváltó drága vérévé változik? Ez olyan csoda, ami az életünk mindennap ismétlődő részévé válik. Ezt akarom és tudom a maga teljességében ébren tartani, ebben erősít meg, erre figyelmeztet mindenkor Reményik versének üzenete. Nem hagyja, hogy vakon, vagy közömbösen elmenjek a mindennapok csodái mellett: "Ne várd, hogy a föld meghasadjon / És tűz nyelje el Sodomát./ A mindennap kicsiny csodái / Nagyobb és titkosabb csodák." Figyelmeztet, hogy a csoda nemcsak az az egy óra, amikor a misét elmondom, ez a csoda megszenteli az egész napomat, a teljes évemet. Ehhez viszont át kell változtatnom, meg kell változtatnunk mindent. Miként a kenyeret és a bort, át kell változtatnunk a mindennapi életünket is, mégpedig úgy, hogy az ne csak a sajátunk, hanm másoké is legyen, vagyis segítségünkkel mások is fel tudják fedezni a csodát. Azt, ami bizony - ahogy Reményik mondja - a szitáló kis hópelyekben rejtezik. Rá kel döbbennünk, hogy nem a lottóötös vagy valami nagyszerű esemény hozza meg az igazi változást, hanem azok az apró történések, amit csodára nyílt szemmel észre kellene venniük az embereknek. Mert - ahogy a versben is olvashatjuk - ezen keresztül Istennel találkozhatunk, megtapasztalhatjuk, hogy ott van az életünk közelében, szüntelen felénk tart, egészen a nagy pillanatig.

Válasz

Kiss György, a kónyi Diana étterem mesterszakácsa, falunk szülötte, a Kisalföld gasztro magazinjában állított össze egy remek, háromfogásos menüt a Márton-napi libanapok alkalmából:
Füstölt szárnyas finomságok - előétel
Libaaprólék leves
Kemencés libasült tört burgonyával és párolt káposztával

Háromfogásos lakománk előétele egy igen kiadós laktató étek, méghozzá füstölt finomságokkal. Ez egy fokhagymás, aszpikos leves, amely olyan sűrűségű, hogy megfogja az előre főzött füstölt libamellet, valamint a zöldségeket. Ezt formába kell tenni, és a kocsonyformájú ételt már lehet is tálalni, méghozzá salátaágyon.
Hozzávalók: 20 dkg füstölt libamell vegyes zöldség
A mellet felkockázzuk, hozzáadjuk a zöldségeket, kevée vörös babot, majd fokhagymával ízesített alaplével felöntjük. Ezután zselatinnal megfelelő sűrűségűre hűtjük, ezt kocsonyás formát felszeleteljük, salátaágyra tesszük.

A leves elkészítése olyan, mintha tyúkhúslevest főznénk. Sok zöldséggel kell készíteni, az aprólékot minnél kisebb darabokra felvágni.
Hozzávalók: 20 dkg libazúza, valamennyi libaszárny, vegyes zöldség: paprika, paradicsom, zeller, karalábé
A húst feltesszük főni, amikor habosodik, leveszük róla a habot, hozzáadjuk a zöldséget. Metélt tésztával tálaljuk.

A főételről:
A liba combja eléggé kiengedi a zsírt a sütés alatt, ebben meg is sül a comb. Köretként tört burgonyát javasolunk, ennek megvan a zsírszívó képessége. Elképzelhetetlen ez az étel rizzsel vagy sült krumplival. Aki nem szereti a párolt káposztát, fogyassza sült almával.
Hozzávalók:140 dkg libacomb, 60 dkg krumpli, 60 dkg káposzta, hozzá kömény, cukor, babérlevél, kis vörösbor vagy pezsgő. Párolt almához: egy alma, kis citrom, kevés fehérbor
A combokat kis folyadékon el kezdjük sütni, amikor háromnegyedéig megsült, kivesszük és párolóban megpirítjuk.
A körethez a felvágott kumplit megfőzzük, kis libazsírban megforgatjuk.
A káposztához a köményt, a cukrot, barbérlevelet a káposztával megfőzzük, és kis vörösborral vagy pezsgővel felöntjük.
A párolt almához az almát meghámozzuk, félbevágjuk, kis citrommal, fehérborral sütőben pároljuk.

Gyuri által összeállított menü 2200 Ft-ból elkészíthető.
Aki többet szertne tudni a Diana étteremről, kattintson a www.dianaetterem.hu oldalra

Válasz

4. - befejező - rész: Akit előreküldött az Úr, hogy mindenese legyen földijeinek
Cs. Kovács Attila cikke a Kisalföldben Dobai Sándorról.

A JÓ ISTEN KÜLDTE ELŐRE, MINT JÓZSEFET EGYPTOMBA
Dobai Sándor először egy egyházmegyében szolgált. Majd püspöke kinevezte a Benelux államok magyar főlelkészének. Négyezer hívő tartozik hozzá, akik három országban, kétszáz kilométeres sugarú körön belül élnek. Kilenc helyen miséz rendszeresen, havonta kétezer kilométeret autózik, hogy ejusson hozzájuk. Rendszeresen látogatja a családokat, váratlanul köszön be. Úgy véli, így ismerheti meg őket igazán, így láthatja gondjaikat, így tud segíteni, ha szükséges. A második világháborút követően érkezők azt tartották, Dobai atyát a jó Isten küldte előre, mint Józsefet Egyiptomba.
- Vallásukat tartják ők, nem rosszabbul, mint a többi nemzetiségiek. Magyarságukat már nem annyira, kevés az a család, ahol öntudatosan beszélik nyelvünket. Nem is lehet csodálni, hiszen már a harmadik negyedik generáció él idegenben. Szívükben még tudják, honnan gyökereznek, de nyelvükben már nem. Sok persze a vegyes házasság, a szertartásokat sokszor három nyelven tartjuk. Érdekes, hogy a magyar lány odkint nem megy magyar fiúhoz, mert úgy érzi, uralkodni akar rajta, inkább vászta belgát. A magyar ezért szlovák, horvát vagy olasz feleséget választ. A belga szülők meg nem szívesen adják magyar fiúhoz a lányukat, mert tartanak tőle.
Dobai atya minden évben hazautazik Kónyba, hogy rokonaival töltsön néhány hetet. Naptára azonban ilyenkor is tele van bejegyzésekkel.Felkeresi barátait, sok meghívásnak is eleget tesz, úgyhogy a vakáció sem pihenéssel telik.
-Általában évente egyszer jövök haza, Kónyba. Ilyenkor számos programom van, szinte minden napra van valamilyen meghívásom. Idén például Erdélyben is jártam, Háromkúton, ahova egy Mária szobrot vittem ajándékba.1974-ben jöttem haza először, előtte a családtagokkal Bécsben tudtunk találkozni. 1974-ben azt tapasztaltam a falumban, hogy minden olyan kicsi lett. A tágas nagyvilág után éreztem így, és persze minden más is megváltzott. Engem megismertek a faluban, de én szinte senkit. Harminc év távollét után igazán itthonosan beilleszkedni már nem lehet. A közvetlen családba persze igen, de a tágabb közösségbe már nem. Sok hazatelepedő problémája, hogy arra számítanak ismét, amit annak idején itt hagytak. Közben pedig megváltozott a világ, más a szóhasználat, és semmi sem a régi. Persze, amikor a régi rendszerben a határőr azzal fogadott, hogy érezzem magam jól náluk, az engem is mellbe vágott. Náluk? Én nem máshoz, hanem hazajöttem Magyarországra.

Válasz

3. rész: Akit előreküldött az Úr, hogy mindenese legyen földijeinek
Cs. Kovács Attila írása a Kisalföldben Dobai Sándorról.

A PÁLYUDVARON ÁLLT, MAGYAR ZÁSZLÓVAL A KEZÉBEN
Dobai atya hamar feladatot kapott a Gondviseléstől. Jött 1956 és hatezer magyar választotta úti célként Belgiumot. Ő minden hazulról érkező vonat érkezésekor a pályudvaron állt, magyar zászlóval a kezében. Várta honfitársait és segített nekik szállást, papirokat, munkát szerezni. Intézte ügyeiket, bíztatta őket, ápolta a lelküket. Ekkor már két helyen szolgált káplánként, kitűnően beszélte a nyelvet, megvoltak a kapcsolatai.
- Az 1956-os érkezőket három csoportra lehet osztani. Egyharmaduk igazán politikai menekült volt, akiknek okuk volt a távozásra. Harmaduk gazdasági megfontolásból, a jobb élet reményében jött ki. Egy harmaduk viszont világcsavargóként, kalandvágyból választott új hazát. Ez utóbbiakkal voltak gondok, elrontották néha a becsületet, de szerencsére mindig sikerült megoldani a problémákat. Belgiumba egyébként a XX. században több hullámban érkeztek magyarok. Az első világháború után tízezer magyar gyereket fogadtak be belga családok. 1925 után sok bányász próbált szerencsét odakint. Ők megbecsült emberek lettek, szép közösségi és családi élettel, őrizve magyarságukat. 1935 és 1940 között lányok jöttek akik cselédként helyezkedtek el. A világháború után aztán mintegy ezer hadifogoly maradt kint és végül 1956-ban újabb hatezer magyar. Én ötvennyolc éve ugyanazon a helyen vagyok, de a területem időközben megnőtt.

Válasz

2. rész: Akit előreküldött az Úr, hogy mindenese legyen földijeinek.
Cs. Kovács Attila írása a Kisalföldben Dobai Sándorról

HAZAJÖVETERE NEM GONDOLHATTUNK
- Az induláskor háromnapi élelmet csomagoltak nagyszüleim, a templom elé nagybátyám kísért ki. A fiatalok viccelődtek, könnyen vették a búcsút, de az idősek bizony sírtak. Ők sejtették, hogy mi vár ránk, de menni kellett. Félelmetes helyzetekbe kerültünk, sokszor életveszélybe, de kitartottunk. A hadifogság egy évig tartott, sátrakban,egy méterrel a föld alá beásva éltünk. A gondviselés azonbam megmentett a sanyarú helyzetből. A Vatikán megbízásából egy missziós atya a táborból "elkérte" a papnövendékeket, köztük engem is. Soha nem felejtem el, amikor 1946 februárjában közölték velem: "Ön szabad". El sem akartuk hinni. Az ezt követő néhány napot mennyországként éltük meg. Rendes ételt kaptunk, megfürödhettünk, tiszta ruhát váltottunk, fellélegeztünk és valóban szabadok voltunk. Egy magyar atya viselte gondunkat. Hazajövetelre azonban nem gondolhattunk. Nem volt miből, nem volt mivel, nem is tudtuk, mi vár ránk itthon. Kapcsolatunk nem volt az itthoniakkal, levelet csak néhány év múltán küldhettem nagyanyámnak, amiben tudattam, jól vagyok. A Gondviselés állt mellettem akkor is, amikor a továbbtanulás lehetőségét megadták számunkra. Egy flamand család fogadott magához.Megtanultam a nyelveket, a flamandot és a vallont is. Odakint gyakran szembe jutottak nagyanyám szavai. Amikor árván maradtam, azt mondta: akinek a világon senkije sincsen, ne féljen, megóvja őt a jó Isten.

Válasz

Akit előreküldött az Úr, hogy mindenese legyen földijeinek címmel a Kisalföldben Cs. Kovács Attila tollából jelent meg írás falunk szülöttéről, Dobai Sándorról.

Ezt a cikket részletekben ismertetem meg a klubtagokkal.
1.rész

Dobai Sándor atya jövőre tölti be a 84. életévét. 58 esztendeje szolgál, mégsem gondol a nyugdíjra. Híveinek szükségük van rá, ő mindig meg is találja a módját a segítségnek.

"Külföldön egy magyar pap idegenbe szakadt híveinek nemcsak lelkipásztora, hanem apja, testvére, szociális gondozója, pszichológusa, ügyintézője, mindenese. Úgy vallási, mint nemzeti ügyekben" - vallja Dobai Sándor atya, a Benelux államok magyar főlelkésze.

HÁROM NAPBÓL, HARMINC ÉV
Dobai atyát 17 évesen, leventeként vitték külföldre, 1944-ben, szülőfaluja, Kóny temploma elől. 30 év után térhetett haza először. A fiatalon átélt nehézségekről, belgiumi tapaszalatairól, feladatairól beszélt lapunknak.
- A negyedik elemi elvégzése után Győrbe kerültem gimnáziumba, a bencésekhez. 1941-ben azután Apor Vimos püspök úr vett fel a kisszemináriumba. Jó szívvel emlékezem a püspök úrra, akinek életáldozata ma is példaként áll előttünk. Kisdiákként is felnéztem rá - emlékezett Dobai atya. - A gimnázium nyolcadik évében, 1944-ben a németek a bencések házát lefoglalták. A tanítás megkezdése után néhány héttel hazaküldtek bennünket. Ekkor én már árva voltam, édesanyám és édesapám is meghalt, anyai nagyszüleim vettek pártfogásba. Év végén, december 31-én a leventéket, köztük engem is, a templom előtti téren gyűjtöttek össze és onnan indultunk el. Azzal az ígérettel, hogy három nap után újra otthon leszünk.
Dobai atyának a három napból három évtized lett. 1974-ben láthatta meg újra a kónyi templom tornyát. "Soha nem mentem el, mégis 66 éve idegenben élek. "Nem mentem el, mivel bennünket úgy vittek el 1944-ben" - fogalmaz. Ausztrián keresztül Németországba érkeztek meg, ahol munkaszolgálaton voltak. Árkot ástak, erdőt irtottak. Sok ezer magyar fiatallal együtt. Előbb aztán amerikai, majd angol hadifogságba kerültek.

Válasz