Szép mind a feldolgozás, mind az előadásmód.

Előzmény

Válasz

Annamária, köszönjük szépen, hogy megosztottad velünk.
Miska bácsiról, Miska bácsitól hallani, olvasni mindig nagy öröm.

Válasz

http://www.youtube.com/watch?v=P7PG-v-VzHs

Két Mária-ének Szári Miska bácsi feldolgozása alapján.

Válasz

Gyerek koromban többször is hallottam a "Stihacni" házat emlegetni , de semmit nem tudtam a családról. Szép és megható történet
Akik ezeket a borzalmakat átélték általában nem tudtak beszélni róla .
Igaz ember volt, büszkék lehetünk rá hogy falunk szülötte.

Válasz

Stiassny József

Kónyban született 1921-ben, 2007. aug. 15-én hunyt el a németországi Seeheim-Jugenheimben.
Keresztény-zsidó család gyermeke volt. Egyedüli, aki megmenekült családjából az auschwitzi gázkamrától.
A győri Bencés gimnáziumban tanult./Itt volt osztálytársa az ugyancsak kónyi Szári Lajos./ Az érettségit legnagyobb kitüntetéssel tette le.
Belgiumban, majd Franciaországban tanult teológiát, itt szentelték katolikus pappá. A náci üldözés elől Dél-Franciaországba menekült. Ide nem jutottak el a nácik, ezért kerülte el a haláltábort. A háború után Izraelben a Ratisbonne Egyetemen - Jeruzsálemben - kapott tanszéket.
Később Budapestre és szülőfalujába is eljött. Meglátogatta a szülői házat, a templomot, néhány ismerős családot.
Kisérője szerint végtelen fájdalommal érintették az emlékek. A templom falán lévő, a II. világháború áldozatait felsoroló márványtábláról nem tudott. Amikor meglátta, féltek, hogy ott hal meg a helyszínen, annyira zokogott, siratta övéit: szüleit és kispap testvérét. Alig tudták onnan elmozdítani. Minden emlék a felszínre jött, mert egyébként ezekről a dolgokról ő nem szokott beszélni, magába rejtette fájdalmát.
Mindenki által szeretett, megbecsült, bölcs ember volt. Sok barátja volt, szerte a világon, akik a Szentföldön ismerkedtek meg vele. Nagyra értékelték a barátságát, sokszor kérték a tanácsát. Rosszat mondani másról sohasem jött az ajkára. Minden figyelmességért hálás volt. hatalmas tudásával megmaradt szerénynek. A keresztény-zsidó kapcsolatok bibliai kiértékelésének művésze volt, sokat lehetett tőle tanulni. Igazi katolikus pap, igazi keresztény volt, zsidó eredetét nem tagadva, hanem értékelve. Példamutató, önfeláldozó életet élt. Példája, mint égő lámpa világít

A megemlékezést Dobai Sándor atya bocsátotta a rendlkezésemre, ő fordította németből magyarra.
Sándor atya elmondta, hogy 1987-ben a belgiumi magyarok szentföldi zarándoklata alkalmából találkoztak vele. Együtt ebédelt a csoporttal, délután a kísérő papokat - Dobai Sándort, Hegyi tisztelendő urat, Regőczi
atyát és Matyasovich atyát az egyetemen fogadta és csodálatos magyarázatot adott a nyolc boldogságról.

Szári Lajos bácsi ugyancsak emlékezett Rá. Elmondta, sokat járt náluk, igazi keresztény ember módjára éltek, szeretetteljes kisugárzás, tisztelet, becsület jellemezte az egész családot.

A gyászjelentésében írt idézet kifejezi az ő egész életét:
"Senki sem él önmagának, Ha élünk az Úrnak élünk,
Ha meghalunk az Úrban halunk meg,
Élünk vagy halunk az Úréi vagyunk."
/Rom.14/7-8/

Válasz

Csatlakozom Zsuzsa szavaihoz.
"A Miska orgonál" - mondták szüleink, nagyszüleink büszkeséggel vegyes áhitattal, és éreztük mi is a csodát. Miska, aki közülünk való, aki mélységesen ragaszkodott szülőfalujához. Kétszeresen ünnep volt faluja népének, ha Őt hallhatta a templomban.
Édesapám gyászmiséjén is ő orgonált, ugyancsak Kamondi Imre - akivel örökös barátság fűzte össze - engesztelő gyászmiséjén is.
Betegségében többször beszéltem vele telefonon. Közösen terveztük a nyárra a beszélgetést szülőfalunk múltjáról. Végtelen sajnálatomra nem valósulhatott meg.
Miska bácsi, őrizzük emlékét kegyelettel!

Válasz

Szári Mihály nagy muzsikus volt,gyerekkori emlékeimben,él,hogy külön élmény és nagy esemény volt ha a vasárnapi misén ő orgonált.
Ennek valahogy híre ment előre és boldog izgalommal vártuk a misét, mert tudtuk, hogy különlegesen szép zenei élményben is részesülünk.
Isten nyugosztalja!

Válasz

A MUZSIKUS – SZENT CECÍLIA ORGONISTÁJA
Miska Bácsi emlékére

Miska Bácsival 2005 júliusában találkoztam Dobai Sándor atya révén. Még nem tudtam, milyen nagy Művésszel ismerkedhettem meg. Akkoriban kezdtem negyedik hangszeremet, az orgonát tanulni. Rögtön pártfogásába vett. Minden misén fent voltam Vele a kóruson, Ő pedig nem volt irigy mérhetetlen nagy tudására, mint a mai zenészek közül sokan, ahogy megtapasztalhattam. Kezdeményezte, hogy látogassam meg szeretett Húgánál, Berta néninél. Beszélgessünk a zenéről, összhangzattanról. Ilyenkor mindig rengeteget mesélt gyerekkoráról, a régi falusi életről, barátairól, zenei életének alakulásáról, tanárairól, olyan emberekről, akiket mi már csak történelemként ismerünk: Pécsi Sebestyénről, Bárdos Lajosról, Werner Alajosról, Kodály Zoltánról. Csak azt nem mondta el soha, hogy milyen nagy dolgokat vitt végbe. Szerénységénél csak a Szíve volt nagyobb. Saját, kézzel írt kottáiból azt másolhattam le magamnak, amit csak akartam. Dedikált példányt adott Missa Lyrica c. miséjéből, és egyszer egy hatalmas postai küldeményt kaptam Bach összes műveiből és más értékes kottákból.

Segített felkészülni egy-egy megmérettetésem előtt, zongorán kísért, tanácsokkal látott el. Sándor atya 55. papi jubileumára meglepetéssel készültünk; mélyhegedűn játszottam Gounod Ave Maria-ját, Miska Bácsi pedig orgonán kísért.

Az évek során sokszor telefonon tartottunk rögtönzött zeneelmélet órát. Ha olyan énekhez jutottam, aminek nem volt kísérete, postán elküldtem, Ő pedig szinte postafordultával küldte vissza a kész „művet”. Ilyen utolsó énekünk az éjféli misén hallott „Sötét az éj” volt.
Őt nemcsak a hangjegyek érdekelték. Minden egyes ének komponálásába beletette szívét-lelkét. Zenéje igazodott az ének hangulatához, stílusához, szövegéhez.
Ha néha elveszni érzetem magam a zene nagy világában, biztatott, bátorított.
A szigorú tanár-diák kapcsolatunk már az első évben szeretetteljes, őszinte barátsággá alakult a két család között.

Hiszem, hogy mindenki, aki Tőle tanulhatott, olyan büszke Mesterére, mint én, utolsó tanítványaként.
Nem búcsúzunk Miska Bácsitól. A zenében, műveiben, szívünkben örökké élni fog.

Végezetül hadd idézzem emlékkönyvembe írt sorait:
„Mit én nem egészen dicstelenül kezdék, folytasd, te, barátom, teljes dicsőséggel.” Miska bácsi, azaz Szári Mihály, öreg muzsikus elődöd a kónyi templom orgonájánál.



Milanovits Annamária

Válasz

Zsuzsa visszaemlékezésében szereplő Roza néni látható a Kónyi iskola diákjai 1960-tól 70-ig című képgalériában, az 1962. ballagás képen.

Válasz

EMLÉKEK MESÉK VIDÁMSÁGOK.

Szívesen emlékszem kedves rokonokra ismerősökre akik közel álltak hozzám:
Anyósom -apósom , a kedves drága Mariska mama , Jóska papa és baráti körük.
Épp mostanában emlegettük ,ők nem szomszédoltak, de mindig jártak hozzájuk jó ismerősök, barátok és nagy traccspartik voltak. Apósom nagyon szeretett mesélni. A "mesehős" mindig ő maga volt és válogatott kalandok estek meg vele, sajnos visszaadni nehéz, mert ízes kónyi falunyelven lettek előadva a néha hihetetlen történetek. Valóságmagja biztosan volt , de a fantázia szárnyain a szinesítés úgyszólván nem ismert határokat.
Egyik ilyen volt: Mónár Jóska esete Gömbös Gyula miniszterelnökkel.
Legény korában tojásszedéssel foglalatoskodott és történt egyszer hogy lámpa velág nélkül hajtotta a tojásszedő szekeret ami a csendőröknek nem igazán tetszett. Bírságot emlegettek , és a vita hevében a csendőr megfogta a lovat , mire az fölágaskodott és valahogy elgörbült a puskája /nem a lónak a csendőrnek/
Így az eset súlyosbodott, már kurtavassal fenyegették a tojásszedőt.
Mire ő bekanyarodott egy Rosta nevű kocsmároshoz, tán Mórcidán /ahogy mondják/ahova nem csak szomjoltani járt de a korcsmáros leányzó miatt is.
Elpanaszolta mi esett meg vele. A Rosta állítólag rokonságban volt a Gömbössel és rögvest ment egy telegram Bp.-re a köv. szöveggel"Gyula gyere mer a Jóska bajba van"Na itt már dőltünk a nevetéstől :)
Meg is érkezett nagy piros autóval és állítólag el is igazította a dolgot. Ez persze hosszas mese volt és közben a rekeszizmaink nem bírtak nyugton maradni.
Az egészre a koronát Mariska mama tette föl mikor én némi kétkedést mutattam imigyen szólt:
Ez pedig pontosan így vót.
Honnan tudod kérdeztem , hisz ott se voltál?
Igen de mindig így meséli , jött megnyugtató válasz.

Aztán odajárt Ida néném is a Finta Teri néni is.Abban az időben internet egyáltalán nem volt, TV is imitt amott, de minek is lett volna. A legfontosabb híreket Ida néni, Teri néni pontosan tudták, hetedhét országon innen s túl.Meséltek is mindenféléket ... Ki kivel ... hol... mikor.... veszekedett , békült, szerelmeskedett, született, halt meg. stb. Mindent ami egy ember életébe beletartozik.

A mesélés nevettetés koronázatlan királynője azonban Roza néni volt Horváth vagyis Gusztiroza.
Előttem van ahogy be böcöllérezik az udvarra és síri hangon elsóhajtja," jaj de odavagyok, lehet a hónapot meg se érem".Lehet hogy volt is baja mert már elég nehezen járt, de az is előfordulhat hogy ez csak a későbbi színházi előadás bevezető része volt, mert alighogy leült olyan történeteket produkált szóval, mimikával kézzel lábbal hogy a legnagyobb komikák is megirigyelhették. Nekünk a könnyeink csorogtak, na nem a bánattól és ajánlatos volt előtte meglátogatni a kicsi 00-ás helyiséget nehogy valami baleset legyen a nagy nevetéstől.

Válasz