De jó, hogy végre felfedeztem ezeket a verseket! Tényleg szenzációs "korrajz", még az én gyerekkoromra is illik (50-es évek). Átéltem újra anyukám búcsú előtti tevékenységeit. És a "sifli" szó!!! Teljesen kiesett a szókincsemből és most beugrott ... , vele együtt a búcsúk igazi hangulata.

Előzmény

Válasz

2011. szept. 6-án kaptam a következő e-mailt Vassh Magditól, kedves klubtársunktól:

"Ígéretemet betartva végignéztem klubotokat, annak programjait, és őszintén szólva ilyenkor sajnálom, hogy Budapesten élek és nem vidéken. Gratulálok ehhez a tartalmas oldalhoz, a tagjaihoz, a faluhoz és mindenhez, ami kapcsolódik hozzá.
Szeretettel küldöm jókívánságaimat, jó egészséget kívánok."

Válasz

Ma - 2011. aug. 19-én - kaptam a következő e-mailt Papné Marikától, aki elszármazott kónyi.

"Nagyon szép emlék lesz az idei falunap azt hiszem mindannyiunk számára, akik ott lehettünk. Köszönjük a verset, amit felolvastál, az éneket, amit a Gizi énekelt. Szem nem maradt szárazon, meghatóan gyönyörű volt. Kérem szépen, ha lehet tedd föl a fórumra, nagyon szeretném megőrizni, a fiaimnak és az unokáimnak felolvasni. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.
Nagyn szépen köszönöm a Polgármester úrnak, Neked és az egész falunak ezt a szép napot."

Válasz

A község első írásos emléke – Kóny alapítólevele – 1228-ból származik. Az oklevél tanúsága szerint II. Endre király az 52 szabadosból álló falut a Téth nemzetségből származó Demeternek adományozta. Ezt az adománylevelet Mátyás király és II. Lajos is megújította.

Válasz

Egy e-mail-ból szeretnék közreadni részletet. Az Ormánságban, Szaporcán - Baranya megye - élő klubtársunk, Bakó Imre írta:

Időt szakítottam rá, és átnéztem a községetekről szóló információkat. Tiszta szívemből gratulálok a polgármesteri hivatalnak, a kónyi lakosoknak.

Válasz

Levelet kaptam Adelaide-ből, Dél-Auszráliából Nagy Pityutól és feleségétől, Dömötör Marikától, akik kedves klubtársaink. Közreadom írásukat, mert úgy gondolom, mindannyiunknak szól:

Sok szeretettel gondolunk Rátok Adelaide-ből. Amikor van egy kis időm, meglátogatom a Kóny klubot, és igyekszem Pityunak is ecsetelni a képeket, amiit látok. A szöveget is mindig felolvasom neki - mert sajnos Ő nem látja - akár a Kóny klub híreit, akár a Kisalföld újság cikkeit.
Igaz, több mint ötven éve élünk távol a szülőhazától, de a gyökerek a kónyi humuszból erednek és táplálkoznak. Minden érdekel. Örömmel láttuk, milyen sokat fejlődött és szépült a falu, de az egész ország is.
Mind a Ti érdemetek, legyetek rá büszkék.

Válasz

A Vasárnapi Újságban, 1858. februárjában levélváltás történt a kónyi olvasási szokásokról. Szabó István, községi bíró válaszolt meg az ismeretlen tudósítónak. A lap Mi újság? rövid híreket összegyűjtő rovatában jelent meg a beszámoló. Bemásolom.


1858. január 24.

Nevezetes felírás.
Egy helységben, hol ezelőtt tiz—húsz évvel a
papon és mesteren kivül még senki írást nem tudott, következő tilalmi fel
írást olvashatni, melly alkalmasint még amaz írástudatlan időből maradt fel:
KONYI. HELSI
G. BEN - AZ. DOH
.ANZAS. TILTA
TIK. (Ide egy pipa van festve.)

Ez a rövid cikk váltotta ki a községbíró haragját és reagált:

A Vasárnapi Ujság ez évi 4-dik számában „Nevezetes felirás” czim alatt ez áll: „Kónyi helységben ezelőtt tiz, husz évvel a papon és mesteren kivül még senki irást nem tudott”, s mivel hihetőleg a fogadós tudatlan udvarszolgája krétával a korcsmai szinlábra mázolt dohányzási tilalmat firkált, abból az egész községet tudatlansági rágalommal vádolja tudósitó. – Erre alólirt tisztelettel válaszolom: hogy Kónyi községben nem csak ez előtt tiz-husz évvel is tudtak irást, – de vannak jelenleg élő 60–70 éves emberek is, a husz évesek pedig mindnyájan szabatosan irnak, – sőt áldozó papokat mutatnak elő, kik itt születtek és neveltettek, mi több polgártársim közt vannak 30–40 évesek, kik iskolázván, a deák nyelvet is tanulták, sőt ezen községbe következő hirlapok is járnak: Vasárnapi Ujság 2, Politikai Ujdonságok 2, Gazdasági Lapok 1, Kerti Gazdaság 2, Nővilág 1, összesen 8 példány, a mi bizonyosan nem a tudatlanság jele. – Azért Kónyi helységre méltatlanul rótt rágalmát a tudósitónak visszautasitom; alázza meg magát azon helyre, hol tudatlanságát érdemes helységünknek gúnyává tette, és hirlapban kibocsájtani nem sajnálta, ellenkezőt tapasztaland; – olvassa meg alábbirtnak kéziratát, látni fogja, hogy Kónyi helységben tudnak nemcsak közönségesen, de szabatosan is irni és olvasni. – Ezzel tartoztam Kónyi helységem és népem becsületének.* Kónyban, febr. hó 14-kén 1858.
Szabó István, helység birája. (P. H.)

Válasz

Koós Jocótól - aki 1991-ben végzett iskolánkban - kaptam a következő e-mailt. Rövidítve közreadom:

Kedves Piri néni!
Nagyon örülök, hogy rátaláltam a Kóny klubra. Gyerekkorom és kamaszkorom emlékei kötnek Kónyhoz, nagyon szerettem Kónyban élni. Szüleim annak idején úgy döntöttek, hogy Győrhöz közeli településre költöznek a munkahely és a bejárás miatt. Lelkemben mélyen elraktároztam gyerekkori emlékeim, Kónyt, a haverokat, a szomszédokat, a házat, ahol éltünk, a szobám.. Ezért gyakran látogatója leszek a klubnak, figyelemmel kísérem az eseményeket, amelyek Kónyban zajlanak.

Jocókám, várunk mindig szeretettel, gyere haza sokszor az internet segítségével.

Válasz

"Életem meghatározó részét képezték a kónyi őszi, téli, tavaszi és nyári "nyaralásaim. Kóny nélkül én sem lennék az az ember, akivé váltam. rengeteg pótolhatatlan élménnyel, tapasztalattal gazdagodtam. Olyan ismeretekre, tudásra tettem szert, amely kizárólag Kónyban, abban a fizikai és emberi környezetben volt elsajátítható."
Sziklai Hella - akinek Édesanyja tősgyökeres kónyi volt - írta ezt a vallomást. Vele együtt öleljük szívünkre Szülőfalunkat elődeinkkel együtt.

Válasz

Ismét egy e-mailt szeretnék közreadni, Sziklai Hellától kaptam:

Megtiszteltetés, hogy ennek a hagyománytisztelő csoportnak tagja lehetek. Igyekszem gyakran nyomon követni a honlap segítségével a kónyi eseményeket, még jobban elmerülni múltjában és jelenében.

Válasz