Éva, köszönjük ezt a fórumot is. Nagymértékben gazdagítja ismereteinket a háború előtti Kóny kulturális életéről.
A Kónyi színjátszók képek között biztos van, amelyiken Nagyanyád darabjának szereplői vannak.
Kérünk, folytasd visszaemlékezéseidet.

Válasz

Szebb a falu, mint a város

népszínmű négy felvonásban

Írta:

Pozsgainé Jankovics Erzsébet

Kóny,1946

Zenéjét szerezte:

Pozsgai Róbert

Szereplők:

Gereben András gazda(Varga Miklós)
Juliska, a leánya(Horváth Annus)
Kata néni, a gazdasszonya(Tóth Klári)
Bogár Imre kovácslegény(Pozsgai Zoli)
Vági László, pesti tisztviselő(Lukács Lőrinc)
Margit, a felesége(Csonka Irma)
Marika, a leányuk(Pozsgai Bözsi)
Balázs Boris, özvegy menyecske(Király Irén)
Piroska, a kisleánya(Horváth Rózsika)
Pista, Boris öccse((Csonka Lajos)
Bódi József kupec gazda(Németh Imre)
Zsuzsa, a felesége(Máté Bözsi)
Zsófika, a leányuk(Horváth Jolán)
Henriette, a nevelt lányuk(Lukács Annus)
Bütyök Tóbiás, marhahajcsár(Busa Bandi)
Ferkó, kisbíró(Tóth Gyula)
Terus(Csonka Angella)
Klári (Bojnár Irma) leányok
Bözsi(Kiss Katus)
Kullancs Zsiga, muzsikus cigány(Csonka Gyuri

Válasz

Még el sem múltak a siker napjai, amikor nagyanyám újabb színdarab megírásába kezdett. Következett „A negyedik parancsolat”, melyet a Kónyi Összetartás Dalkör műkedvelő gárdája adott elő a „Hangya” nagytermében.
Nagyanyám nappal sohasem írt egyetlen sort sem -hiszen lekötötte a nagy család gondja-, éjszaka ötlötte ki az egymás után következő jeleneteket, és másnap este írta le gondolatait. Nemcsak szerzőként mutatkozott be a faluban, hanem rendezőként is.

Az első színdarabokat az én öt kis gyermekem szereplésével rendeztem le. Kitűnően sikerültek! A kis Lackó kilencéves volt csak, Bözsi tizenkettő, Zoli tizennégy, Berti tizenöt, és Pali tizenhét. Rengeteg tapsot kaptak. Első alkalommal „Az elcserélt levél,” a „Kedves szomszédok”, a „Tapasztalt anyós” és az „Engedetlen gyermek” című egy-és két felvonásos kisszíndarabokat adták elő. Én voltam a szerző, a rendező és a súgó egy személyben”-olvashatjuk nagyanyám naplójában.

Az első szerzői estet újabbak követték. „Az Új házitanító”, a „Bugyor Rézi szerencséje”,
az „Árva Jancsika”, és a Csócsi cigány keservei című egyfelvonásosok kerültek színre. Ezeket a „Hóvirág”, az „Erdő vadrózsája”, és a „Szebb a falu mint a város” követte. Ezek már három-négy-öt felvonásos népszínművek voltak.
A „Szebb a falu, mint a város” című darab volt az utolsó, melyet nagyanyám Kónyban írt, mert hamarosan Győrsövényházra költözött a család.

Válasz

Már az 1920-as években volt Kónyban a színjátszásnak hagyománya. Ehhez a meglévő hagyományhoz csatlakozott – miközben tovább gazdagította azt- nagyanyám, Pozsgai Pálné és családja tevékenysége.

1926 őszén nagyszüleim legnagyobb gyermeke, Palika iskolás lett. Nagy volt az öröm, amikor kis hátitáskával és a palatáblával útnak indult. Nemsokára azonban megbetegedett. Előbb influenzát, majd súlyos tüdőgyulladás kapott. A kisfiú napokig 41 fokos lázban feküdt, hosszú hetek teltek el, mire lábadozni kezdett. A falu műkedvelő gárdája akkoriban „A kézbesítetlen levél” című karácsonyi darabot adta elő, melynek egyik főszereplője Palika volt. Egy árva gyermeket alakított, aki a kézbesítetlen levelet írta édesanyjának, a mennyországba címezve. Palika első este játszott, de mivel másnapra beteg lett, a rendező kétségbe volt esve, hogy mi lesz. A helyzetet az első elemista kisfiú akkor még óvodás öccse, Róbert mentette meg. Testvére próbái alatt ő is szóról szóra megtanulta a hosszú szöveget. A rendező nagyon izgult, de mivel nem volt más választása, a kis Bertire bízta a szerepet. Az előadás kitűnően sikerült. Amikor a függöny az első felvonás után legördült, akkor derült csak ki, hogy a főszereplő megbetegedett, és helyette a kisöccse játszott. Erre tapsvihar tört ki a nézőtéren, és az kiabálták, hogy :”Éljen a kis Pozsgai!” A változást a felvonás alatt senki sem vette észre.

1928- ban született meg nagyanyám első darabja, az „Évike menyasszony”, mely négy felvonásos, egész estét betöltő színmű volt. A siker óriási volt! Öt estén keresztül adták elő Kónyban, zsúfolt nézőtér előtt. Az első este olyan nagy volt a tolongás, hogy a lámpák kialudtak az oxigénhiánytól, melyeket csak az ablakok kitárása után lehetett újra meggyújtani. Amikor az első felvonásnak vége lett, a nézők éljenezni kezdtek, és a színpadra követelték a szerzőt. Nagyanyám a nézőtéren ült szerényen, és el akarta hárítani az ünneplést, de nem volt kibúvó. A rendező kézen fogva vezette fel a színpadra az iruló-piruló asszonyt, aki nagy zavarban és restelkedve hajtotta meg magát.

Válasz