FALCSIK MARI

GYEREKKOR /BEVEZETŐ/

a kertet látom most ünnep délután van
lebeg a nagy csönd a nép emészt a házban
hátul a víz: a zavaros szürke tócsa
szélén szép akácosunk derül magában

ágak küllői közt szúrós sugár tör be
a fák körben egymás árnyékába dőlve
dúdolnak, billenten így vasárnapoznak
ritmusra dülöngnek hátra és előre

törékeny faágon fecskék sortok dresszek
ritmusra dülöngünk a faág meg reszket
alattunk nap szórta aranypikkely-foltok
amint vizet érnek rögtön belevesznek

Válasz

FALCSIK MARI

SZENT MIHÁLY FALUJA

nagyanyám falujának
meghitt kis templom helyett
egy majdnem-székesegyház jutott

bizonnyal nagy volt nékik
de felemelte őket
mint nedves sárfekete földjük

ők ott még úgy élték meg
hogy ezek köteleznek
és lettek szép rátarti néppé:

egymásnak szálkás-kemény
de földindulásban
megbíró támaszgerenda

Istennek jó gazdái
a humusz alázattal
szolgáló földig hajló hívek

Válasz

Szirmai Imre

Aratás

Egyszer volt aratásom
vasvesszős nyaramon,
meztéláb gyakoroltam a járást.

Vibráló levegőn át
zengő kaszaének,
arany kévék naptűz ölelése.

"Jó lennél aratónak,
látom megtanulod,
hogy bátraknak selymes szőnyeg a tarló,

csúsztasd mindig a lábad!
- így mondta nagyapám -
Mit tanít jót néked a város?"

Férfiak tánca után
megszentelt gabonánk
oltalmában kútunk hűs vize emlék.

Úton néha megállok
- gép jár most odakint,
nem hallom zsivaját víg aratóknak.

Mégis, nyár közepén,
bennem a vén arató
mozdul, s készül a hálaadásra.

Ez a vers nekünk, kónyiaknak íródott, így aratás idején, 2012. júliusában.

Válasz

Aki Facebook-tag, az itt találja mindazt, amit Falcsik Mari írt Kónyról:
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.1297398322356.44094.1452319361&type=3

Válasz

NAGYON TETSZIK :)

Előzmény

Válasz

SZIRMAI IMRE

KÓNY, TAVASZÜNNEP

Mint az órák, pontosak itt a virágok,
dombon a láncfű - sárga fövény,
kékselyem égből hullnak a szirmok,
orgonáknak dús kupolái fölött
őrzi a tájat a templom.

Járom a messzi falut, hol
almavirággal díszlik az oltár,
Zöld rianásuk győz ma a Télen,
méhek kórusa zengedezik.
"vízjárt réteken sejt-dalolások".

Minden időnek emlékében
él ez a dolgos nép makacsul,
és a vasárnap fényes májusi szélben
jó idő a testeleneknek,
visszajárni - látogatóba.

Itt vannak a nádsusogásban,
szerszámaik csókja a földön.
Nincs elmúlás, két ima közt most
rólunk szólnak a lombok alatt.

Isteni tréfa, hogy közülük
száz év óta senki se halt meg?

Kóny, 2012. április 22.

Válasz