Kóny klub

Szirmai Imre: A csönd áhítása

14 éve | Enzsöl Imréné Aller Piroska | 1 hozzászólás

A léleknélküliségben

túlerőre kapott a Jelen

mostmár látnivaló

mi hiányzik, mert

túl sok a hang, túl sok a jel

túl sok a másik idő

túl sok a száj és túl sok a Van és

ebből a nagy Nincs jön a világra.

A Most ereje nőtt vaderősre,

lágy békét és ünnepet rombol,

elrondítja benned a Multat,

csapkod a karja és mutatója

vágtat a számlapokon.

Egy kicsivel kevesebb zaj,

egy kicsit kevesebb önzés,

egy kicsivel szelídebb butaság,

jó volna bizony,

de önmagától gerjed a tökfej

önmagából nő ki a blődli,

túl sok a bamba, és

babonából is van elég,

mert sok a dölyf is,

műtudósok vartyogása hangzik az égig

megszüntetve templomi csöndet,

és de kevés a fej, a lehajtott

még kevesebb az ima,

felfele szállni se képes,

léleknélküli vad üregekben

faltól falhoz ránt az erőszak,

mert túl erős lett itt a Jelen.

A Most, a Most, a Most

beborítja az Egykor-t

Most-időben gyenge az emlék,

Most-időben senki se tudja

senki se látja, senki se várja a

lelkes régi csodákat, mert

túl erős lett itt a jelenkor,

felzabálta bévül a Multat,

felzabálta benne a mintát,

nem tudjuk már megmutogatni,

nem tudjuk már megmagyarázni,

átérezni sem tudjuk már.

Lélek nékük semmi,

de semmi nem sikerülhet

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Csikai Gábor üzente 14 éve

Erről nekem is eszembe jutott egy vers, idemásolom:

Ady Endre: A perc-emberkék után

Otthon bolondját járja a világ,
Majmos, zavaros, perces, hittelen,
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.

Magyar Bábelnek ostoba kora,
Ments Atyaisten, hogy bennelegyek -
Engemet kötnek égbeli jegyek
S el kell hogy jöjjön nászaink sora.

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Robogok honról rejtett vonaton,
Ebek hazája ma, nem az enyém -
S ha marad csak egy hivőm, szent legény,
Még a holttestem is ellopatom.

Ez a ricsaj majd dallá simul át,
Addig halottan avagy éberen,
Pihenjen a szent láz s az értelem,
Míg eltünnek a mai figurák.

Magyar leszek majd hogyha akarom,
Ha nem sutáké lesz itt a világ,
S fölcsap minden szent és igazi láng
Rejtekből avagy ravatalon.